Általánosságban elmondható, hogy Földünk népessége egyre feszültebb. Konfliktushelyzetek éleződnek ki sorra, olykor halálos áldozatokkal. Hallottunk hajók megtámadásáról, terrorcselekményekről, és fellángoló háborúkról. A következő egy olyan szituáció, amelyhez hasonlóban már hazánk is volt közvetve érintett:
"Elkezdődött: Oroszország elzárta a gázt Belarusz felé
Napokon belül csődbe juthat az ország
Anton Bendarzsevszkij
2010. június 21., hétfő
Magyar idő szerint reggel nyolckor a Gazprom 15%-al csökkentette a gázszállítmányokat Belarusz felé. A konfliktus június 15-én robbant ki, amikor az orosz elnök, Dmitrij Medvegyev keményebb fellépést hirdetett Belarusz ellen, amiért az nem fizette ki a tartozását az orosz gázóriásnak. Másnap a Gazprom hivatalos levelet küldött a belaruz félnek, amelyben 5 nap haladékot adott. Ezt Lukasenko nem fogadta el, így a határidő lejártával a Gazprom valóban beváltotta a fenyegetéseit. A Gazprom további korlátozásokat helyezett kilátásba, Belarusz pedig az európai tranzit elzárásával fenyeget. Amennyiben az oroszok tényleg elzárják a csapokat, úgy Belarusz gazdasága néhány nap alatt a csőd szélére kerülhet, további gondokat okozva az amúgy is súlyos gazdasági helyzetben lévő országnak.(...) A 2009 decemberében – 2010 januárjában kirobbanó orosz-belarusz kőolajkonfliktus is Belarusz teljes diplomáciai vereségével végződött." (Forrás: http://kitekinto.hu/europa/2010/06/21/elkezddott_oroszorszag_elzarta_a_gazt_belarusz_fele/)
Az emberi civillizáció hajnalán, még nem létezett a pénz fogalma sem. Cserekereskedelem folyt, és végsősoron folyik ma is, csupán létezik egy praktikus közvetítő közeg, amely megkönnyíti a dolgunkat.
Képzeljük el, hogy a cserekereskedelem fénykorában, valaki magasabb életszínvonalra törekedett. Pénz nem létezett, de ha hősünk többet dolgozott és termelt, el tudta cserélni olyan dolgokra amire szüksége volt. Ha a “piac” minden szereplője jól teljesített, akkor ők, mint közösség bővelkedtek, az anyagi javak pedig akadálytalanul áramolhattak.
Hogy lehet az, hogy a fejlett pénzügyi rendszer megakadályoz bennünket abban, hogy ugyanezt megvalósítsuk?
Definíció:
“A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.
A kapitalista, tőkés gazdaságok meghatározó eleme a tőke. E gazdaságok növekedését a tőke felhalmozódások és a bankok hitelei biztosítják, amelyek a gazdaság megtakarításainak összegyűjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket.
A kapitalizmus feltételezi a piaci mechanizmus működését, ahol a magántulajdonban lévő termelési tényezőket és a megtermelt javakat a kereslet és a kínálat alakulása szerint cserélik el.” (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kapitalizmus)
Egy olyan Európában, ahol egy turisztikai szempontból előkelő pozíciót elfoglaló, és stabilnak hitt mediterrán ország eladósodik, mindenképpen meg kell állnunk egy pillanatra, hogy jobban szétnézzünk. Ha keresünk egy minél átfogóbb felsorolást az egyes országok tartozásairól, azt láthatjuk, hogy mindenki tartozik valakinek. Egy olyan ország sincs a térképen, akik ne lennének költségvetési mínuszban. Azt várnánk, valamelyik nagyhatalom, vagy valamelyik fejlett ország az, akinek mindannyian tartozunk, de nem így van. Az USA adósság állománya például meglepően nagy. (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_external_debt)
A tartozások akkor keletkeznek, amikor valamely országok, vagy tágabb értelemben azok polgárai, hitelt vesznek fel. A hiteleket bankok adják részükre (fenti definíció), mely bankok végsősoron magánkézben vannak, és közös szálban futnak össze.
Ezen tényekből kifolyólag számos összeesküvéselmélet született, azonban mi, kedves honfitársaim, nem vádolhatunk senkit, semmivel. Adódik viszont egy nagyon fontos kérdés: Miért kell egyáltalán külföldi hiteleket felvennünk, amikor a monetáris felségjog lényege, hogy országunk saját magának bocsáthat ki pénzt, melyet nem terhelnek kamatok, és mégcsak törleszteni sem kell?
Had idézzek őseinktől, a forradalmi 12 pontból:
“Mit kiván a magyar nemzet.
(...)
9. Nemzeti Bank.”
Egyszerű, rövid tömör: Nemzeti. Vajon miért kérték? Mikor elmentünk a szokásos március 15.-ei ünnepségre, az elmúlt 20 évben, hányszor gondolkodtunk el azon, hogy amiért őseink kűzdöttek abból mi áll ma és mi nem?
Az az ország, amelyik nem rendelkezik monetáris felségjogával akár törvény, vagy külső nyomás hatására, szabad ország minden szempontból?
A pénzt hazánknak, előre meghatározott célú állami befektetésre kell kibocsájtani. Nagy tisztelettel idézek Dr. Drábik János, jogász, újságíró és publicista, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezető programszerkesztője szavaiból: “Az ilyen pénzkibocsátás azért nem okoz inflációt, mert a projektek végén előálló kapacitásnövekedés, a megépülő új objektumok, a létrejövő többlettermékek és új szolgáltatások értéke fedezi a kibocsátott pénzt. Ez egyébként japán találmány, így építették újjá a földrengéssel elpusztított Tokiót 1924-ben, de 1997-ben is alkalmazták, amikor a tokiói ingatlanpiac összeomlott. A németek kétszer is alkalmazták, emellett de Gaulle és Roosevelt a New Deal idején fordult ehhez a módszerhez. Kínában a néhai Teng Hsziao-ping óta működik így a gazdaság. A módszer multiplikátor hatása az, hogy százezrek válnak segélyezettből adófizetőkké, megugrik az állam jövedelme, több pénz lesz szociális feladatokra is.”
A piacgazdaság ár-érték arány összefüggésével, a forint annyira erős a tőzsdén, amennyi értéket képvisel valójában.
Tömören összefoglalva: Lehet sok pénzünk, ha értéket állítunk fel mögé. Azaz,
lehetünk jómódú, fejlett ország, ha megdolgozunk érte.
A téma iránt bővebben érdeklődőknek ajánlott Drábik János: A pénzoligarchia és a központi bankok című írása. (http://mek.niif.hu/01500/01560/html/03.htm#18)
