Globális láncreakció kezdetén
Az egyiptomi forradalom várhatóan legviharosabb időszaka előtt, felocsúdva a megrázó események hatásai alól, el kell gondolkoznunk, hogy az események sodrában egyfajta mélyebb rendszert találjunk.
Egy embert láthatunk, aki nemcsak hogy nem áll ki a béke mellett, azzal hogy 82 évesen, gazdagon nyugdíjba vonul, hanem napok óta eltűri, hogy országa pokollá változzon az őérte vívott harcban. Nézi ahogy emberek százai halnak meg, miközben a békés átmenetre hivatkozva maradni akar. Egészen biztos, hogy nem valamilyen külső nyomásra teszi?
"Elegem van. Hatvankét évet dolgoztam a köz szolgálatában, távozni szeretnék, de nem tudok. Ha lemondok az elnöki tisztségről, félek, hogy a káosz lesz úrrá az országon (...) Most az országommal törődöm, engem Egyiptom sorsa érdekel " - nyilatkozta Hoszni Mubarak 2011. 02. 03-án.
Az előrelátás kétség kívül hasznos dolog a kritikus helyzetekben, ám elemezzük ki jobban kijelentését. Napjaink egyiptomi történelmét meghatározó érzelmeket alapvetően belső (Mubarak távozzon <-> Mubarak maradjon), valamint kifelé irányuló (Európa, USA, Izrael) gyűlöletekre oszthatjuk. Az előbbi nyílvánvaló, közvetlen következményeit figyelhetjük meg napok óta. Az utóbbi egy mélyen gyökerező és egyre inkább felszínre törő indulatforma, mely azonban tragédiához vezet, és csaknem mindannyiunk életét befolyásolni fogja.
Mubarak és rezsimje, ha a hosszú távú hatásokkal nem is, az alapvető indulati összetevőkkel tisztában kell hogy legyen. Amennyiben lemondana a "Mubarak távozzon <-> Mubarak maradjon" típusú ellentét azonnal értelmét vesztené és ezzel megszűnne. Mégsem teszi, mert elmondása szerint káosztól tart. Először is, már káosz van, és távozása valószínűleg nem a még nagyobb káosz felé billentené az eseményeket, pár napja legalábbis még biztosan nem. Nehezen elképzelhető ugyanis egy "Mubarakot vissza" mozgalom létrejötte és egységre, szervezettségre való képessége. E nélkül pedig a demokrácia párti tüntetők tábora képes lehetne (vagy lehetett volna) kiépíteni a jövő alapjait.
A probléma, az indulatok másik típusa, az EU-USA-Izrael gyűlölet. Képzeljük el mi történik, abban az esetben ha egy ilyen indulatokkal fűtött milliós létszámú tábor megrohamozza az elnök tartózkodási helyét, majd győzelmi mámorban úszva, a szomszédos országokkal karöltve pillantását gyűlölt ellenfeleire veti.
Az [origo] tudósítója szerint sok egyiptomi úgy érzi, hogy a nyugati országok cserbenhagyták őket. "Szegyelheti magát Európa! Miért nem segítenek, amikor megszületik az egyiptomi demokrácia? Egyetlen vezetőtök sem állt fel, hogy távozásra szólítsa fel Mubarakot" - mondta Ali, egy 35 éves gyári munkás.
A jelenség a legelemibb szinten van jelen a társadalmukban, amiért természetesen egyikük sem hibáztatható, a ma élő emberek tudatossági szintjén a gyűlölet sajnos logikus következmény. Ami még rosszabb, makacsul terjedni képes.
Figyelnünk, és folyamatosan elemeznünk kell, a megosztottság terjedését. Az egység ellentéte, a háborúk, vérengzések, egyszóval az apokaliptikus káosz legfőbb táptalaja a megosztottság, amely tragikus módon eléri Európát, és benne szeretett hazánkat is.
Az [origo] mai, 12:35-kor kelt bejegyzése:
Berlusconi Mubarak mellé állt
Hoszni Mubarak elnök hatalomban maradása mellett foglalt állást Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök - jelentette a Reuters. "Remélem, Egyiptomban elindulhat az átalakulás egy demokratikusabb rendszer felé anélkül, hogy szakítani kéne Mubarakkal" - mondta Berlsuconi. Szerinte Mubarak "a térség legbölcsebb emberének, precíz referenciapontnak számít" a nyugat, és mindenek felett az USA számára. "Remélem, megmaradhat a folyamatosság a kormányban" - mondta, ezzel gyakorlatilag teljesen szembefordulva a többi EU-ország véleményével.
Egy korábbi kép Mubarakről és Berlusconiról
Ezzel újabb történelmi fordulóponthoz értünk, az EU egysége várhatóan felbomlik. Lesznek országok, amelyek szolidaritásukat fejezik ki az egyiptomi Néppel (illetve a többi arab országgal természetesen), és lesznek amelyek belefásulva a korábbi rendszerek megszokásiaiba, védeni fogják azt. A következtetés talán elrugaszkodottnak tűnhet, de meg kell értenünk, hogy a mostani események sokkal mélyebben gyökereznek mint azt ma még sokan hiszik. Ezzel a ma még látszólag egységes Európai Unió olyan csapást szenved el, amely vissazvonhatatlanul belerántja a megosztottság csapdájába, és az ebből adódó, Kairóban épp tapasztlható jelenségek körébe. Az euró gyengülése, a rohamos életszínvonal csökkenés, és az előttünk álló egyéb megpróbáltatások, az idén milliók életét fogják derékba törni.
Isten áldja a forintot.
