A közelmúlt világában a legnagyobb érték az információ volt. Szokták is a társadalmat, az “információs társadalom” jelzővel illetni. Információ kell mindenhez, bankbetétekhez, vagy épp egészségünkhöz. A feladatot sikeresen megoldottunk, a mobiltelefonok és az internet nyújtotta lehetőségek sora áll rendelkezésre.
Mostantól globális társadalmunkban, tehát hazánkban is, az információ mellett, az energia képviseli a meghatározó értéket.
Gyakran védik a kapitalizmust, a fejlődést ösztönző hatásával. Ez az érvelés helytálló, csakhogy mindig korábbi, vagy egyéb, “konkurens” társadalmi rendszerekkel vetik össze. A folyamatos fejlődést ugyanakkor nem csak a rendszer jelenlegi formájában lehet megvalósítani. Sőt, amint látni fogjuk, az út, amin eddig haladtunk, a továbbiakban járhatatlan.
A piacgazdaság, mint minden társadalmi, gazdasági rendszer, az anyagi javak (ingatlanok, termékek) elosztását hivatott szabályozni. Van is mit elosztani, hiszen a 20 évvel ezelőtti szinthez képest is mesébe illően fejlettek vagyunk. Gondoljunk csak az automatizációs eljárásainkra, informatikai rendszereinkre vagy a közlekedéstechnológia rohamos elterjedésére. Hányan közülünk vágyakoztak még nem is olyan rég “nyugati autóra”?
A fejlődés viszont fizikai szempontból nincs “ingyen”. Van ugyanis a fejlődés és a fizika között egy rendkívül szoros kapcsolat. Az emberi társadalom fejlődése eddig, rohamos energiabevitel-növekedést kívánt meg. Az egyszerűség kedvéért, teljesen nyilvánvaló, hogy országunk több üzemanyagot, és áramot fogyaszt, mint 1990-ben. Több és gyorsabb autó, több és gyorsabb mikroprocesszor.
Ezek után következzen egy igazi közhely: rohamosan drágul az energia. Érezzük minden tankoláskor, az utcákon pedig édesanyák, és nagymamák beszélnek arról, hogy ismét több lett a számla.
A történelem során az emberiség fejlődése alapvetően az energia felhasználással köthető össze. Amikor megtanultunk a tűzzel bánni, északi vidékeken, vagy hideg telekkel rendelkező, kontinentális éghajlatokon is megtelepedhettünk. Szeretett hazánkban, telente a tűz melege nélkül, bizonyosan nagyon nagy gondban lettek volna honfoglaló őseink. Azokat az anyagokat, melyeket akkoriban tüzelésre lehetett használni, összefoglalóan biomasszának nevezzük. Beletartozik minden energetikailag hasznosítható növény, termés, melléktermék, növényi és állati hulladék. (Wikipedia nyomán: http://hu.wikipedia.org/wiki/Biomassza) Ha úgy tetszik fenntartható energiaforrás, ha betartjuk azt, hogy mindig csak annyit veszünk ki a természet rendszeréből, amennyivel hosszú távon nem csökkentjük a teljes állományt. Sőt, az így kibocsátott Co2 mennyisége a természet által könnyedén feldolgozható.
1780-ban Lavoisier felfedezte a szenet. Ezzel az akkori emberiség hatalmas mennyiségű új energiaforráshoz jutott. Az iparosodás kezdetén felfedeztük az energiafelhasználás új módját is, a “tűzzel hajtott” gépeket. Legyen a kifejezés bármilyen szokatlan, hűen tükrözi az eljárás lényegét. Megtanultuk mozgási energiává alakítani a tűz melegét. Ugyanakkor, a szén felhasználásával le is tértünk a “fenntartható pályáról”. Először is a szén, emberi léptékkel mérve, nem megújuló. Másodszor pedig, a kibocsátott Co2 mennyiség nagyságrendekkel nagyobb, mint a biomassza esetében. A Co2 mennyiséget pedig, ha tetszik, ha nem, nem lehet a végtelenségig növelni.
A következő fordulat a kőolaj felfedezése, amely végképp, és teljes mértékben átrendezte világunk gazdasági lehetőségeit. A belső égésű motorok megjelenésével és rohamos elterjedésével ez a folyamat napjainkban teljesedett ki, és legtöbbször globalizáció néven emlegetjük.
A 90-es és 2000-es évek első felében gyakran elhangzott a TV híradóban, hogy a gazdaság teljesítménye, hol és hány százalékos növekedést ért el. Ehhez természetesen folyamatosan növekvő energia bevitelre is szükség volt. Az összefüggés annyira létező, hogy a tudósok, rendszeresen igyekeztek minél pontosabban megjósolni, hogy egy adott időpontra (mondjuk 2010-re) mennyivel fog nőni az emberiség energiaszükséglete (http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5b/World_energy_use_projections.png).
Az egyes energiaforrások kitermelése, egy “dombszerű” görbével írható le. A kitermelés kezdetén, kis mennyiséggel indul, miután igyekeznek egyre többet, és többet a felszínre hozni. Természetesen a mennyiséget nem lehet a végtelenségig növelni, ezért a kitermelést leíró görbének, valahol keletkezik egy csúcspontja. Példaként, az olaj kitermelésének is ilyen képet mutat a görbéje (Google keresőkulcs: „Hubbert-curve”).
Mégsem hallunk sehonnan olyan híreket, hogy -példánknál maradva- az olaj elfogyott. Nem is fogyott el, és még egy ideig nem is fog. Egy nagyon fontos tényt azonban mindannyiunknak meg kell érteni. Az energiaforrásoknak nem kell teljesen kimerülnie ahhoz, hogy a jelenlegi rendszer instabillá váljon, elég, ha a folyamatos növekedés igényének nem tudunk eleget tenni.
A piacgazdaság jelenlegi formája, nem csak, hogy biztosítja a fejlődést, hanem egyenesen működésének feltétele az. Ahhoz viszont, hogy fejlődésünk ebben az irányban folytatódjon tovább, egyre több energiára van szükség. A végtelenségig több és több energia pedig nincs. Van még, de ahelyett hogy egyre több lenne, egyre kevesebb lesz.
Ezért, az energia jelenlegi formája soha többé nem lesz olcsóbb, mert “viszonylagos hiány” alakult ki belőle.
Nagy tisztelettel említeném, Végh László, Szám Dorottya, és Hetesi Zsolt nevét. A Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport, melynek mind tagjai, -többek között- a felkészülés fontosságát hangsúlyozza. Könyvük címe és rövid ismertetője:
“Utolsó kísérlet - Híradás a föld állapotáról
Ez a könyv a világválság emberi és anyagi hátteréről, az összeomlással fenyegető átmenet várható lefolyásáról és a felkészülés lehetőségeiről szól. Előrebocsátanánk, a Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jövőben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor lehet számottevő esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jövőre.”
Kutatócsoportjuk eredményei kimagasló figyelmet érdemelnének. A téma iránt bővebben érdeklődőknek, ajánlott a teljes mű elolvasása, illetve weboldaluk (www.ffek.hu) tanulmányozása.
A következőkben kialakítunk egy tervet, amely az előző bejegyzésben tárgyalt monetáris felségjogunk alkalmazásával, lehetőséget teremt importfüggőségünk mérséklésére, hazánk gazdaságának felélénkítésére, egyúttal a munkanélküliség minimalizálására.
