www.haboru.info

Megosztottság. A szó amely megrengeti a világot. Nem lehet elégszer elmondani és hangsúlyozni, figyelnünk kell terjedését, hogy mire elér minket, józan, tudatos döntéseket tudjunk hozni. A jelenség Líbián keresztül mély gyökereket tudott verni, az eseményeket szemlélve egyértelmű, hogy egyre több nemzet foglal máris állást, határolódik el valamelyik tábortól, vagy épp csatlakozik hozzá. A folyamat lehetőség szerint röviden: 

"feb. 28. 12:21 Líbia ausztriai nagykövetsége a felkelők mellett: Líbia bécsi nagykövete távozásra szólította fel Kadhafit, egyben bejelentette, hogy a követség összes dolgozója a felkelők mellé áll, már fel is vonták a történelmi zászlót a Kadhafi-féle zöld helyett.

feb. 28. 13:57 Németország kész 60 napra felfüggeszteni minden gazdasági kapcsolatát Líbiával, hogy Kadhafit elvágják azoktól az anyagi forrásoktól, amelyek segítségével újabb fegyvereseket toborozhat. Guido Westerwelle szerint Kadhafi tettei "bűnök. Meg kell tennünk mindent, hogy a gyilkosságok ne folytatódhassanak."

feb. 28. 17:08 Nem zárjuk ki a katonai lehetőségeket, mondta David Cameron brit miniszterelnök a parlament előtt elmondott beszédében. Kifejtette, hogy ennek keretében a védelmi minisztérium a szövetségeseikkel együtt dolgozik egy repüléstilalmi övezet tervein.

feb. 28. 18:17 Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a genfi ülés után azt mondta, hogy a Líbia körüli amerikai erők átcsoportosítása nem küszöbön álló katonai akcióra utal, az egységek humanitárius segítséget nyújthatnak és lehetséges kimenekítésekben is segíthetnek. A repüléstilalmi övezet terve a tárgyalási szakaszból, az aktív megfontolásébe lépett, jelentette az al-Dzsazíra tudósítója Washingtonból.

feb. 28. 20:04 Egy BBC-nek nyilatkozó pakisztáni mérnök szerint a helyzet egyre elviselhetetlenebb Triploiban. A városból nem lehet kijutni, se oda bejutni, a piacok zárva vannak, legfeljebb kenyeret lehet kapni, de három órát kell sorban állni érte.

feb. 28. 20:20 A felkelők külföldi segítséget kérnek: Martin Chulov, a Guardian riportere azt írta Twitter-bejegyzésében, hogy a felkelőknek nincs elég fegyverük, és azt mondták neki, külföldi légi támogatást várnak.

márc. 1. 00:48 A rizs ára néhány nap alatt az ötszörösére emelkedett, egy ötkilogramos csomagért körülbelül nyolcezer forintnyi összeget kell kifizetni. A pékségek korlátozták a kenyéradagokat, egy-egy család maximum öt kenyeret vásárolhat meg egyszerre. Húsáruhoz pedig már nagyon nehéz hozzájutni, mert a hentesek már ki sem nyitnak. (Al-Dzsazíra)

márc. 1. 08:44 Már nemcsak élelmiszerhiány fenyeget, a gyógyszerkészlet és az üzemanyag is rendkívül gyorsan fogy. (al-Dzsazíra)

márc. 1. 11:43 Az ENSZ menekültüggyel foglalkozó szervezete szerint a tunéziai-líbiai határon már válsághelyzet van, 75 ezer menekült érkezett ide február 20. óta. (AFP)

márc. 1. 14:05 Moszkva morgolódik: "Kadhafi politikai élőhalott, akinek nincs helye a modern, civilizált világban", így fogalmazott az Interfax hírügynökségnek a Kreml egyik, magát megnevezni nem kívánó forrása. (al-Dzsazíra)

márc. 1. 18:56 Orbán tájékoztatta az ET-t a líbiai evakuálásról: Az EU soros elnökségét betöltő Magyarország a szükséges konzultációk után működésbe léptette az Európai Unió polgári védelmi mechanizmusát a Líbiában rekedt európai polgárok evakuáláshoz, a magyar hatóságok sikeres küldetést hajtottak végre a hétvégén, 27 magyart és 66 további uniós állampolgárt Budapestre menekítettek, tájékoztatta Orbán Viktor kedden az Európai Tanács elnökét. Orbán Viktor arról írt a levélben, hogy Magyarország fenntartja az Európai Unió képviseletét is ellátó tripoli nagykövetségének működését. (MTI)

márc. 1. 19:35 Már közelebb vannak Líbiához az amerikai hadihajók: A hétfőn bejelentett átcsoportosítások alapján amerikai hadihajók közelebb hajóztak Líbiához, mivel az ameirkai vezetés humanitárius vészhelyzetre készül, jelentette be Jay Carney, a Fehér Ház szóvivője. Újból megismételte, hogy semmilyen lehetőséget nem zárnak ki, azonban ezt nem részletezte. (BBC)

márc. 1. 21:59 Az ENSZ közgyűlése felfüggesztette Líbia tagságát a világszervezet Emberi Jogi Tanácsában, amiért a líbiai erők erőszakot alkalmaztak a tüntetők ellen, "durván és folyamatosan megsértették az emberi jogokat". A döntést egyhangúan hozta meg a 192-tagú közgyűlés.

márc. 2. 09:15 Óráról órára romlik a menekültügyi helyzet: A tunéziai kormány legfrissebb összesítése szerint legalább nyolcvanezer menekült érkezett az országba Líbiából az elmúlt napokban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa, Antonio Guterres szerint a helyzet óráról órára romlik, lassan humanitárius katasztrófává fajul. Szerinte rengeteg menekült tart a határ felé. (BBC)

márc. 2. 11:47 Lelőttek egy vadászgépet Azsdabíjában: Az al-Jazeera jelentése szerint a felkelők lelőttek egy Kadhafihoz hű, a várost támadó vadászgépet.

márc. 2. 11:50 Az Arab Liga elutasítja a külföldi katonai beavatkozást: A Reuters jelentése szerint az Arab Liga szerdai találkozóján elfogadandó határozatban el fogják utasítani a külföldi katonai beavatkozás lehetőségét Líbiában. Ahmed Ben Heli, a liga főtitkárhelyettese szerint legalábbis ilyen értelmű határozattervezetet terjesztettek be kedden az állandó képviseletek vezetői. (Guardian)

márc. 2. 11:52 A líbiai állami tévé szerint a törökök is elutasítják a beavatkozást: nem az igazmondásáról híres líbiai állami tévé jelentése szerint Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök biztosította Szaif al-Iszlám Kadhafit, hogy a NATO bármilyen líbiai beavatkozását illegitimnek fogja tekinteni és megpróbálja megakadályozni. (BBC)

márc. 2. 11:56 Chávez a latin-amerikaiak szolidarításáról biztosította Kadhafit: (...) "Chávez elnök azt mondta vezér testvérének, hogy Latin-Amerika népei mellette állnak és áldozatokra is készek szolidaritásuk bizonyítására" - hangzott el a riportban. (BBC)

márc. 2. 12:15 Bombázni kéne a légtérzár előtt: Az Egyesült Államok nem zárta ki a repüléstilalmi zóna ötletét, de James Mattis, az amerikai haderő Középső Parancsnokságának vezetője szerint ehhez előbb meg kéne semmisíteni a líbiai radarokat és a légvédelmi rakétaütegeket. "Nem egyszerűen arról van szó, hogy odamegyünk, és azt mondjuk, mostantól nem repültök" - mondta a BBC-nek.

márc. 2. 12:16 Ahmadinezsád is a Nyugatot fenyegeti: Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök is beállt azok sorába, akik a katonai beavatkozás ellen szólaltak fel. "Tudniuk kell, hogy ha inváziót indítanak, Észak-Afrika és a Közel-Kelet népei felkellnek és megássák katoánik sírját" - üzente a nyugati országoknak. (BBC)

márc. 2. 13:24 Kadhafi most azt követeli, hogy az ENSZ vizsgálja ki a történteket. Ezután azt fejtegeti, hogy a felkelés - aminek kirobbantásával az imént még az al-Kaidát vádolta - az amerikaiak trükkje, akik kolonializálni akarják Líbiát, és el akarják venni az olajat. Ezután megint azt állítja, hogy minden tüntetés mellette és forradalma mellett volt. "Utolsó vérünkig harcolni fogunk, északtól délig!" - adta ki a jelszót." 

(Forrás: http://index.hu/kulfold/2011/02/18/lazongas_az_arab_vilagban/) 

A jelenleg zajló események annak ellenére is megrázóak, hogy várhatóak voltak (bár semmiképp sem üdvözölhetők), és esetleg igyekezhettünk lelkileg felkészülni rá. Legyen bár a mai nemzedék akció és horror filmeken edzett, a valóság ténye, mint borzalmas adalékanyag, belevegyül a lőtt sebek véres látványába (www.youtube.com), egy pillanatra lerántva minket egyfajta érzelmi pokolba. Ezen állapotból, melyet a tehetetlenség, a félelem, és az ezekből adódó kétségbeesés jellemez, a tudatosság ránthat ki bennünket. Nagyon fontos hogy képesek legyünk feldolgozni a megrázó képeket, irányítani érzelmeinket a tudatunkkal. Legyen bár Isten útja az ami a szívünkben rejlik (és ezt a jelenséget szavakkal pontosabban leírni aligha lehet), most és a közeljövőben erősnek kell lennünk, koncentrálnunk kell, hogy szeretteinkért és minél bővebb környezetünkért a legtöbbet tehessük. Ennek lesznek technikai elemei (hamarosan részletezésre kerül), valamint nagyon fontos hogy érzelmi támaszként szolgálhassunk. Ehhez segítség képpen, a sokunk otthonában megtalálható Házi Áldásból következzen egy sajátos szerkezetű idézet:

Hol hit, (...) Ott szükség nincsen.

Az első rövidfilm szolgáljon bevezetésül.

Nagy tisztelettel, következzen dr. Hetesi Zsolt előadásaiból néhány kiemelt rész:

A téma iránt bővebben érdeklődőknek az előadás teljes folytatása megtekinthető a következő linken elérhető videótárban: https://www.youtube.com/user/noe2barkaja#g/u ugyanakkor alább egy, a lényeget jól kiemelő vágott verzió egy másik hasonló előadásról.

Tegyünk most egy rövid kitérőt demográfiai kérdésekkel kapcsolatban (előre megjegyzendő, hogy a következő videóval kapcsolatban semmiféle faji, vagy vallási előítéleten alapuló megközelítés nem célravezető):

Az első ránézésre esetleg összefüggéstelen tudományos és társadalmi jelenségek elemzése közben meg kell állnunk egy pillanatra, és rá kell döbbennünk, milyen kitűnő globális gazdasági, és társadalmi táptalaj van jelenleg a megosztottság terjedéséhez.
Ahogyan már korábban megjegyzésre került, a jelenség makacsul terjedni képes, és a tények ismeretében naivitás és puszta reflexes tagadás lenne azt állítani, hogy mindenképp meg fog állni az arab világ keretein belül. A problémák melyek a megosztottság táptalajául szolgálnak rendszerszintűek, és jelenleg, csupán a terjedésének kezdetén állunk. Nagyon fontos tényező továbbá, hogy végre meglássuk, a rendszer felépítéséből adódóan léteznek olyan érdekek, melyeknek kedvező a polarizáció és az erőszak terjedése.

"A háborúhoz 3 dologra van szükség: pénz, pénz, pénz."
Raimondo Montecuccoli
 

A háborúskodó államok a szükséges pénzeszközhöz hitel formájában jutnak hozzá, mely összeget később, kamattal terhelve kötelesek visszafizetni a kibocsátónak. "Az I. világháború költségei 32 milliárd dollárt tettek ki, a második csaknem tízszer többe került." (Forrás: http://www.masodikvh.hu) Igaz bár hogy a háború valójában üzlet, nem szabad senkire sem bűnbakként tekintenünk!

A záró videó csak erős idegzetűeknek ajánlott!

 Ilyen dolgokkal kellene foglalkozni a mindenkori vezetésnek!

Nos, ilyen dolgok miatt állunk jelenleg úgy, ahogy. Köszönet a videó alkotóinak!

Globális láncreakció kezdetén

Az egyiptomi forradalom várhatóan legviharosabb időszaka előtt, felocsúdva a megrázó események hatásai alól, el kell gondolkoznunk, hogy az események sodrában egyfajta mélyebb rendszert találjunk. 

Egy embert láthatunk, aki nemcsak hogy nem áll ki a béke mellett, azzal hogy 82 évesen, gazdagon nyugdíjba vonul, hanem napok óta eltűri, hogy országa pokollá változzon az őérte vívott harcban. Nézi ahogy emberek százai halnak meg, miközben a békés átmenetre hivatkozva maradni akar. Egészen biztos, hogy nem valamilyen külső nyomásra teszi?

"Elegem van. Hatvankét évet dolgoztam a köz szolgálatában, távozni szeretnék, de nem tudok. Ha lemondok az elnöki tisztségről, félek, hogy a káosz lesz úrrá az országon (...) Most az országommal törődöm, engem Egyiptom sorsa érdekel " - nyilatkozta Hoszni Mubarak 2011. 02. 03-án.

Az előrelátás kétség kívül hasznos dolog a kritikus helyzetekben, ám elemezzük ki jobban kijelentését. Napjaink egyiptomi történelmét meghatározó érzelmeket alapvetően belső (Mubarak távozzon <-> Mubarak maradjon), valamint kifelé irányuló (Európa, USA, Izrael) gyűlöletekre oszthatjuk. Az előbbi nyílvánvaló, közvetlen következményeit figyelhetjük meg napok óta. Az utóbbi egy mélyen gyökerező és egyre inkább felszínre törő indulatforma, mely azonban tragédiához vezet, és csaknem mindannyiunk életét befolyásolni fogja.

Mubarak és rezsimje, ha a hosszú távú hatásokkal nem is, az alapvető indulati összetevőkkel tisztában kell hogy legyen. Amennyiben lemondana a "Mubarak távozzon <-> Mubarak maradjon" típusú ellentét azonnal értelmét vesztené és ezzel megszűnne. Mégsem teszi, mert elmondása szerint káosztól tart. Először is, már káosz van, és távozása valószínűleg nem a még nagyobb káosz felé billentené az eseményeket, pár napja legalábbis még biztosan nem. Nehezen elképzelhető ugyanis egy "Mubarakot vissza" mozgalom létrejötte és egységre, szervezettségre való képessége. E nélkül pedig a demokrácia párti tüntetők tábora képes lehetne (vagy lehetett volna) kiépíteni a jövő alapjait.

A probléma, az indulatok másik típusa, az EU-USA-Izrael gyűlölet. Képzeljük el mi történik, abban az esetben ha egy ilyen indulatokkal fűtött milliós létszámú tábor megrohamozza az elnök tartózkodási helyét, majd győzelmi mámorban úszva, a szomszédos országokkal karöltve pillantását gyűlölt ellenfeleire veti.

Az [origo] tudósítója szerint sok egyiptomi úgy érzi, hogy a nyugati országok cserbenhagyták őket. "Szegyelheti magát Európa! Miért nem segítenek, amikor megszületik az egyiptomi demokrácia? Egyetlen vezetőtök sem állt fel, hogy távozásra szólítsa fel Mubarakot" - mondta Ali, egy 35 éves gyári munkás.

A jelenség a legelemibb szinten van jelen a társadalmukban, amiért természetesen egyikük sem hibáztatható, a ma élő emberek tudatossági szintjén a gyűlölet sajnos logikus következmény. Ami még rosszabb, makacsul terjedni képes.

Figyelnünk, és folyamatosan elemeznünk kell, a megosztottság terjedését. Az egység ellentéte, a háborúk, vérengzések, egyszóval az apokaliptikus káosz legfőbb táptalaja a megosztottság, amely tragikus módon eléri Európát, és benne szeretett hazánkat is.

Az [origo] mai, 12:35-kor kelt bejegyzése: 

Berlusconi Mubarak mellé állt

Hoszni Mubarak elnök hatalomban maradása mellett foglalt állást Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök - jelentette a Reuters. "Remélem, Egyiptomban elindulhat az átalakulás egy demokratikusabb rendszer felé anélkül, hogy szakítani kéne Mubarakkal" - mondta Berlsuconi. Szerinte Mubarak "a térség legbölcsebb emberének, precíz referenciapontnak számít" a nyugat, és mindenek felett az USA számára. "Remélem, megmaradhat a folyamatosság a kormányban" - mondta, ezzel gyakorlatilag teljesen szembefordulva a többi EU-ország véleményével.

Egy korábbi kép Mubarakről és Berlusconiról

(Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/percrolpercre/20110202-osszecsapasok-tortek-ki-egyiptomban-a-tahrir-teren.html?pIdx=3)

Ezzel újabb történelmi fordulóponthoz értünk, az EU egysége várhatóan felbomlik. Lesznek országok, amelyek szolidaritásukat fejezik ki az egyiptomi Néppel (illetve a többi arab országgal természetesen), és lesznek amelyek belefásulva a korábbi rendszerek megszokásiaiba, védeni fogják azt. A következtetés talán elrugaszkodottnak tűnhet, de meg kell értenünk, hogy a mostani események sokkal mélyebben gyökereznek mint azt ma még sokan hiszik. Ezzel a ma még látszólag egységes Európai Unió olyan csapást szenved el, amely vissazvonhatatlanul belerántja a megosztottság csapdájába, és az ebből adódó, Kairóban épp tapasztlható jelenségek körébe. Az euró gyengülése, a rohamos életszínvonal csökkenés, és az előttünk álló egyéb megpróbáltatások, az idén milliók életét fogják derékba törni.

Isten áldja a forintot.

A dominó eldőlt

Az újévi köszöntőben tett utalások sajnos sokkal hamarabb manifesztálódnak, mint ahogy a legoptimistább szemléletünk mellett várhattuk.

Az események sodrában, a jelenségek kiváltó okát vizsgálva elérkezünk egy nagyon fontos tényezőhöz:

a tömegek befolyásolásának kérdéséhez.

Az iszonyú következményeket látva, rádöbbenhetünk, hogy a kérdés összefügg tudatosságunk (és ezáltal a Teremtő Isten) rejtelmeinek jelenlegi ismeretlenségével, ám ezen a ponton kényszerűségből, már más megközelítést kell alkalmaznunk.

Az emberiség történelmét ez idáig alapvetően a tömegek manipulációja, és az arra tett kísérletek határozták meg. Hitler nyílt, elsöprő erejű tömegbefolyásolásának következményei óta, ez a tény csaknem nyílt titok. Mint ismeretes, a történelem ismétli önmagát, jelenleg egy ősrégi, ám roppant kézenfekvő módszer kerül alkalmazásra.

Oszd meg és URALKODJ!

A Kairó utcáin jelenleg zajló, mélységesen megrázó események jól mutatják, mennyire embertelen módszerről van is szó. Megláthatjuk emberi mivoltunk sötét oldalát, amely jelenleg, meglehetősen magára hagyott utcai vérengzés formájában üt vissza, olyan emberek kárára, akik valójában a humán pszichológia egyik alapjelenségének áldozatai.

"A tömeghisztéria a pszichológiában annak a jelenségnek adott név, amikor ugyanazok a hisztériás tünetek egyszerre egynél több embernél jelentkeznek. (...) Tágabb értelemben tömeghisztériának mondhatóak bizonyos politikai, filozófiai, vallási nézetek elterjedése is. Egy eklatáns példa erre a rasszizmus." (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6meghiszt%C3%A9ria)

A jelenlegi világgazdasági és nemzetközi politikai helyzetben egyetlen nemzetnek sem szabad eljutnia eddig! Azonnal megjegyzem hogy ugyanakkor egyetlen nemzetet sem okolhatuk érte, amelyik eljut. Ne feledjük, a még előttünk álló emberfeletti szenvedésen és kihívásokon csak akkor juthatunk át testileg és lelkileg minél inkább épségben, ha nem ítélkezünk! A sors iróniája, hogy a megosztottságot pont a "békés átmenet biztosításának" ígérete szüli. A béke ígérete, mely sajnos megkésve érkezett. 

A korábbi bejegyzéseknek megfelelően hangsúlyos az a tény, hogy nagyon sokat tehetsz te magad is! Informatikai fejlettségünk befolyásoló szerepe (pl. közösségi oldalak révén) a történtekben nem vitatott kérdés. Segíts ezen üzenetet eljuttatni minél több embernek. Használhatóak a közösségi oldalak, hasonló témájú fórumok, ismert jobboldali (sokak által szélsőségesnek ítélt) portálok, és további informatikai rendszerek, melyekkel kultúráltan, a spam jellegű zaklatásokat elkerülve tudunk információkat átadni. Indulhatnak vitafórumok, tanácskozzunk. Tegyük ezt ha más nem saját magunkért, azért Kedves Olvasó, mert pontosan ez a "szebb jövő" útja. Ez az egyetlen mód, hogy amikor a megosztottság elér minket, egységben maradhassunk. Használjuk ki.

A parlamentális demokrácia ma már technológiai értelemben elavultnak mondható. Igaz ugyan, hogy a rendszer szellemi munkánk eredménye, mégsem tökéletes. Ennek oka, hogy gondolati úton, csaknem lehetetlen tökéletes rendszert alkotni, ugyanis a születendő rendszernek korlátot szab az adott korban jellemző tudatossági szint. Borzasztó, hogy a világ háborúinak nagy része végső soron azért tört ki, mert a világ aktuális társadalmi, nemzetközi gazdasági, és főleg filozófiai berendezkedése le volt maradva az elért fejlettségi szinthez képest. A lehetséges következmények aktuális történelmi példája a jelenlegi kairói esemény. Nyilván nem a parlamentális demokrácia ellen harcolnak, ám kétségtelen hogy annak hibái, gyengeségei szolgálnak az események táptalajául. Le kell vonnunk a tanúságot, rendszerünk nem tökéletes, több száz halálos áldozat néhány nap alatt pedig már mindenképpen figyelemre méltó "hiba". Természetesen mindannyian jól tudjuk, hogy a leggyakoribb rendszerhibák, a korrupciós lehetőségek mélyen gyökereznek hazánkban is.

A legtöbb elemző és újságíró egyetért abban, hogy új korszak van születőben. Nagyon fontos hogy ezt az átmenetet békés körülmények között tudjuk végrehajtani, átélni. Minden egyes ma élő ember aki csak teheti, figyelje a világ eseményeit, különös tekintettel hazája külpolitikai lépéseire! Népi kezdeményezések, népszavazások, békés tanácskozások (akár internetes formák) keretében, ahol csak lehet érvényre kell juttatni a többségi akaratot, amely kétséget kizáróan a béke kell hogy legyen.

A legfőbb feladatunk: izolálnunk kell a háborút!

Nem engedhetjük hogy a mérhetetlen szenvedés tovaterjedjen. Minden kortárs, rátermett, demokratikus vezetőnek fent kell tudni tartani a békét. A legalapvetőbb feladat egy jóléti társadalom irányításában, a béke fenntartása. Tanuljunk azon nemzetek nagyszerű példájából, akik a történelem során nem léptek be a háborúkba!

Az ÖSSZES televízió és rádió csatorna közléseit óvatosan fogadjuk, hatásukra ne ragadtassuk el magunkat. Válasszuk az információáramlás minél inkább érdekfüggetlen változatait.

A szent napig, melyiken majd a nap úgy kel fel, hogy a világon sehol nincs háború,

nem vagyunk elegen.

A következő linkhez nincs komment. Teljesen abszurd.

http://rtlklub.hu/hirek/kulfold/cikk/354433

Tisztelt olvasóim, tisztelt barátaim!

Több címlapon olvasható ezekben az órákban hangulatos összefoglaló 2010 nagy eseményeiből, meghatározó tendenciáiról. Azok a tényezők azonban, amelyek összjátékaként a 2011-es év meghatározó lesz mindannyiunk életében, jóval régebbre nyúlnak vissza. Olyan hatások felerősödése tapasztalható, melyek külön-külön, és gyakran elégtelen mélységig kerültek és kerülnek tanulmányozásra. Ahhoz az évhez érkeztünk, amikor a fennálló problémák több szituációban és konfliktusban egyszerre léphetnek (és lépnek is) fel, így több önálló jelenség exponancialitásán kívül, sajnos hirtelen a szinergizmus jelenségével is szembetaláljuk magunkat.

A társadalmilag berögzött lineáris gondolkodás, a "20  évig még biztosan minden rendben lesz" hozzáállás, vagy a világszintű, szinte arcon vágóan igazságtalan anyagi berendezkedés csak néhány könnyed téma a rengetegben.

Néhány évtized múlva, jelenünk történelmét, talán önismeretünk tátongó hiányosságaival fogják magyarázni, egy olyan generációnak amelyik remélhetőleg már átlátja az EGO szerepét a tudat és tudatosság isteni színpadán.

BÉKÉS boldog új évet mindannyiunknak!

No comment.

„Kivonulásra szólították fel a magyar katonákat Afganisztánból a tálibok (…) Csak azt kérdezzük Magyarország kormányától és polgáraitól, mi hasznuk származhat egy ilyen háborúból. Ez a háború amerika érdekeit szolgálja. Történelmi konfliktus feszül népeink között? Ha nem, miért küld Magyarország katonákat a megszálló erők oldalán harcolni Afganisztánba? – érvel közleményében a magyar csapatkivonás mellett a tálib szóvivő. Zabihullah Mudzsahid ezután külön kitér arra, hogy a tálibok offenzívára készülnek Baglán tartományban, ott, ahol a magyar tartományi újjáépítési csoport (PRT) teljesít szolgálatot a nemzetközi erők (ISAF) kötelékében.” (Forrás: http://nol.hu/kulfold/a_talibok_megfenyegettek_a_magyarokat) 

A hír bejárta a médiát, néhány óra leforgása alatt megjelent minden kisebb és nagyobb magyar hírportálon. Hogy ez a háború mennyire nem szolgálja érdekeinket, közhely lenne ecsetelnem. Azt, hogy milyen vélt indokok állnak részvételünk mögött, annál inkább érdemes áttekintenünk. NATO tagság az élen, az esetleges további kétkedőknek a tálib rémtettek, valamint elmaradott, agresszív kultúrájuk példákkal való alátámasztása (fórumozók köreiben). 

„Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete – angolul North Atlantic Treaty Organisation, rövidítve NATO, (…) 28 észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a II. világháború után 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. A szövetség célkitűzéseit az Észak-atlanti Szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében.” (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Észak-atlanti_Szerződés_Szervezete)

1. ábra NATO tagországok (Forrás: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Location_NATO.svg&filetimestamp=20090401153752) 

Jelen esetben az USA „szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében” folyik a háború. Amellett, hogy már a háború kirobbantásának indokai körül is terjedelmes összeesküvés elmélet kering –azaz a történet egyáltalán nem világos és egyszerű- a háború lefolyásának körülményei is felvetnek mind logikai, mind erkölcsi problémákat.

Tisztán logikai síkon maradva a helyzet a következő. Afganisztán (hivatalos nevén Afganisztáni Iszlám Köztársaság), területe 647 500 km2, becsült népessége 32 738 376 fő (2008). „A tálibok (…) az iszlám radikális változatát képviselő szunnita muszlim és pastu nacionalista mozgalom (…) 1996 és 2001 között volt hatalmon Afganisztánban, amikor vezetőiket eltávolították a hatalomból a NATO országok és az Északi Szövetség közös katonai akciójával.” (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tálibok) Ez után azonban egy elhúzódó háború következett, és tart ma is, melynek egyre komolyabb részeseivé válunk. 

„Patthelyzet alakult ki Afganisztánban a szövetséges csapatok és a tálibok között – nyilatkozta Stanley McChrystal, az Afganisztánban állomásozó amerikai és NATO-erők főparancsnoka.

Az ISAF parancsnoka a PBS csatorna riporterének azt mondta, a szövetséges csapatoknak ugyan sikerült megtörniük a tálibok lendületét, viszont jelenleg semelyik fél nem áll nyerésre a háborúban. Mint mondta, a gerillák még mindig nagy számban vannak jelen, és hatáskörük az egész országra kiterjed.

McChrystal ugyanakkor hozzátette: arra számít, hogy a szövetséges csapatok még idén komoly sikereket fognak elérni a közép-ázsiai konfliktusban.” (Forrás: http://kitekinto.hu/amerika/2010/05/14/patthelyzet_alakult_ki_afganisztanban/)

Ilyen és ehhez hasonló híreket hallhattunk az elmúlt 9 évben.

A szemben álló felek brutális erőkülönbsége ellenére elhúzódik a háború 9 évig?

Gerillaháború ide vagy oda, elképzelhetetlen lett volna 2001-2003 környékén, hogy ez a küzdelem még 2010-ben is tart. Érdemes lenne egy mélyre ható elemzést végezni arról, hogy kinek is érdeke a háború. Nem feltétlenül a győzelem, hanem maga a háború megléte. Nem az első eset az USA történelmében, hogy egy háború ilyen kínosan hosszan, olykor állóvízzé fajulva elhúzódik (Vietnam amerikai katonai beavatkozás 1959-1973).

Ha az USA és szövetségesei tényleg olyan gyengék, hogy nem voltak képesek befejezni ezt a háborút elfogadható időn belül (nem mintha létezne ilyen a békepártiak szemében), akkor a világ erőegyensúlya nagy veszélyben van. Amennyiben viszont befejezhették volna, de inkább egy háborús helyzetet konzerváltak, egyéb pénzügyi érdekek (finanszírozás, fegyvergyártás, stb.…) kiszolgálása végett, az talán még komolyabb problémákat vet fel. 

Végezetül, hogyan lehetne összefoglalni ezt a hírt, ha minden jóindulatunkat és optimizmusunkat bevetjük? Szükségtelenül ellenségeinkké vált embertársaink figyelmeztettek:

-Támadni fogunk, menjetek, mert értelmetlen veszteség itt meghalnotok.

 “Globalizáción a nyugati civilizáció kezdeményezésére történő világszintű egységesedési (univerzalizálódási) folyamatokat, és azok következményeit értjük az élet számos területén:

-gazdasági globalizáció

-pénzügyi globalizáció

-kulturális globalizáció

-szimbólumok globalizációja

-információs globalizáció

-nyelvi globalizáció

A globalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények szabályozzák. A globalizáció állandó növekedéssel jár.” (Forrás: Wikipédia)

Fontos, hogy a globalizációt a felsorolt szempontok szerint vizsgáljuk. Ha úgy tetszik, vannak olyan aspektusai, amelyek kifejezetten hasznosak. Az információs globalizáció, amely elválaszthatatlanul egybefonódik az informatikai globalizációval, kifejezetten hasznos. Családtagok távollétét könnyíti meg, és percek alatt megtudhatjuk, mi történik a világ másik felén. A kultúrális globalizáció, abban az értelemben, hogy nagyobb mértékben tanulhatnak egymástól a különböző nemzetek, szintén üdvözölhető. A nyelvi globalizáció is praktikus dolog, ameddig abból áll, hogy gyermekeink angol nyelvet is tanulnak az iskolában. Külföldön az angol tudással, szinte bárhol el lehet boldogulni. Azonban, mikor esetleg a nyelvhasználat valahol kényszerítésre kerül, az érintettek oldaláról megérthetőek a reakciók, még ha némelyek nacionalistának is bélyegzik ezeket. Az ember előrébb való, mint a nyelv.

“A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája. Az egyik legtöbbet vitatott politikai nézetrendszer.” (Forrás: Wikipédia)

A nacionalista szóhoz, manapság teljes mértékben negatív tartalom kapcsolódik, nagyon sok ember szemében. Pedig, a nacionalizmus jól láthatóan nem egységeses, mára kifejezett típusai alakultak ki: "A nacionalizmus szélsőséges formája, melyet sovinizmusnak neveznek gyakran vallják a kisebbségekkel szembeni tolerancia hiányát.(...) ebben az esetben az egyenlőtlenség, a nemzeti felsőbbrendűség dominál, összekapcsolódva a másik nemzet lekicsinylésével, esetenkénti megsemmisítésének szándékával." (Forrás: Wikipédia) Természetesen, létezik sokkal barátságosabb eszmerendszer is, a nacionalizmus keretein belül: "A patriotizmus tiszta hazaszeretet, mások megsértésének igénye nélkül. Nem más, mint a föld, a nemzeti múlt, a nemzeti intézmények, a nyelv és a szokások tisztelete és szeretete. Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért." (Forrás: Wikipédia)

Illyés Gyula után, nyugodt szívvel elkülöníthetünk egyfajta “védekező nacionalizmust”, amelyet bel- és külpolitikailag korrekt, békés szándékú, ám nemzeti érdekeink védelmében álló lépések fémjeleznek. Mindez pedig, érezhetően megfér a globalizáció fentebb kiemelt, hasznos elemivel. Ugyanakkor jogosan támadhatóak, a nemzetek felett álló intézmények közül azok, melyek "pénzszivattyúként" működve csaknem éhbérért cserébe kihasználják a hazai munkaerőt. Miközben a mindíg aktuális politikai és szellemi vezetés, ezen cégek számát növelve, a külföldi tőke számára vonzó gazdasági lépéseket téve próbálja a munkanélküliséget kezelni. Ezzel természetesen lemondunk a haszon lehetőségéről, miközben abban a tévhitben élünk, hogy hazánkban, önerőből nem tudunk munkahelyet teremteni. Természetesen, a nagyárúházak polcai import termékektől roskadoznak, melyek teljes mértékben előállíthatóak lettek volna a hazai ipari lehetőségek keretein belül.

Egymást vádoljuk ahelyett, hogy közös érdekeinkhez együtt ragaszkodnánk. Olyan érdekekhez, melyek lelkes hazafiakat, és kisebbségben élőket kovácsolhatnak eggyé.

 Szorosan kapcsolódó: Hány vágóhíd egy Ferrari?

 Jelentős mértékű drágulás várható

Az utóbbi években egyre több olyan hír látott napvilágot, miszerint globálisan túlzásba visszük az állattartást, mi több, embertelen módon, kis helyekre összezsúfolva, rossz körülmények között tartjuk őket. Haszonállatokra természetesen szükségünk van, többek között tejtermékek előállításához, és egyre inkább megéri majd az erejüket is újra komolyan figyelembe venni (az ember és állat számára kölcsönösen hasznos együttélés keretein belül természetesen). Viszont, ilyen mértékben táplálkozási célra tartava őket azt érjük el, hogy a mezőgazdaság össztermelékenysége csökken, mert azzal, hogy a megtermelt növényeket feletetjük az állatokkal, kevesebb táplálékot nyerünk.

Ráadásul, számtalan jele van anatómiai felépítésünkben, hogy nem vagyunk húsevő faj. Egyik legszemléletesebb, a bélrendszer hosszúsága, ami rengeteg problémát is okoz:

“A bélrendszer hosszúsága a húsevő állatoknál a testhosszhoz képest rövid, mert a hús hasznosítható tápanyagai hamarabb lebonthatóak, kivonhatóak a táplálékból. Az ember és a növényevők bélcsatornája relatíve hosszabb, ami a növényi rostok jobb megemésztését teszi lehetővé. Ha viszont hús kerül bele, az emésztetlen húsfehérjék megrothadnak, és lassúbb távozás miatt több káros bomlástermék keletkezik és szívódik fel” (Forrás: Dr. John Harvey Kellogg).

Sir Isaac Newton, Albert Einstein, Thomas Edison, Benjamin Franklin -és még sorolhatnánk a neveket- mindannyian tudták.

„Semmi sem lesz kedvezőbb hatással az emberiség egészségére és túlélési esélyeire, mint a vegetáriánus étkezésre való áttérés." Albert Einstein.

Mielőtt reflexszerűen elítélnénk Einsteint, amiért kiejtette száján a vegetáriánus szót, nézzük az egész kérdést kissé globálisabb szemmel, felül emelkedve a saját ízlésünk behatároló erején. A mértékletesség ma Magyarországon, már hatalmas előrelépés lenne. Nem is találhatnánk kedvezőbb alkalmat az önmegtartóztatás elkezdésére, mint napjainkban, mikor a gabona és egyéb mezőgazdasági termékek ára ugrásszerűen emelkedni fog*, így várhatóan az ezekkel táplált állatok húsa is jelentősen többe kerül majd.

*: Oroszország exporttilalmat rendelt el a pusztító tűzesetek miatt, hogy elkerüljék a belső piaci hiányt, így a világ negyedik legnagyobb gabona exportőre várhatóan 2010. 08. 15-től 2010. 12. 01-ig kiesik a globális piacról. Továbbá, szomszédunkban, Ukrajnában, de más környező országokban, köztük hazánkban is, jóval kevesebb gabonatermés várható. A korábbi bejegyzésekben emlegetett, meghatározó szereppel bíró kereslet-kínálat összefüggés alapján, a közeljövőben drágulás várható gabona, illetve minden olyan termék kapcsán, ahol az felhasználásra kerül.

 Ha szeretnél egy önállóbb, erős Magyarországot,

-amely beáramló külföldi hitelek helyett saját magának teremt pénzeszközt azáltal, hogy munkával előállított javakat állít fel mögé,

-ahol a megújuló energiaforrások kiépítése összefogásban zajlik, így bőven van munkahely,

-ahol az import helyett a magyar termékeket részesítjük előnyben, további munkát és megélhetést teremtve,

-ahol a gazdaság alapja nem torz módon a pénz, hanem maguk a források, emberek munkája és megújulók,

-ahol egymás vádlása helyett együtt állunk ki közös érdekeinkért,

-ahol a gyógyszeripar és egészségügy többé nem „betegségügy”,

-ahol az emberi és piaci érdekek sokkal inkább egy irányba mutatnak, mint ma,

-ahol a szebb jövő nem közhellyé degradálódott álomkép, hanem végre épülő valóság,

linkeld a blogot, vagy oszd meg bármilyen formában. Minden egyes ember szava számít! Minél többen beszélünk ezekről a dolgokról, annál nagyobb hangot adhatunk véleményünknek.

Segíts, hogy segíthessünk magunkon. Mindez csak hit, és idő kérdése. Hogy mennyi idő, rajtunk múlik.

Ilyet már hallottunk mostanában. Annak ellenére, hogy kórházaink az igénytelenség határát súrolják, eszköz és emberhiány van, egész jól állunk. Egészségügyi ellátási rendszerünk ugyanis nem változott amerikai mintára, nem lett profit orientált. Amerikában, több kisebb, egymással konkuráló egészségbiztosító van, amelyek a haszon megszerzését az emberi érdekek elé helyezik. Az eredmény olyannyira lehangoló, hogy Michael Moore amerikai filmrendező Sicko címmel dokumentumfilmet készített arról, milyen borzasztó bánásmódot, és kihasználtságot eredményez a rendszer.

Nekünk magyaroknak, két szempont alapján kell reformálnunk. Mi a jobb üzleti szempontból, illetve, mi a jobb nekünk, embereknek. A két szempont nem feltétlenül áll ellentétben egymással, létezik megoldás.

Engedjük el a fantáziánkat egy kicsit. Az utópikus történetek nagy részében, a betegség sokkal kisebb mértékben van jelen a társadalomban. Ez teljes mértékig meg is valósítható. Az orvostudományt, a fejlett, pénzügyi világban először, a

megelőző orvostudomány

irányába kell fejlesztenünk.

Gyógytornászok sokasága van ma hazánkban munka nélkül, azért, mert egyre kevesebb pénz jut az ilyen irányú terápiára. Kérdezzék meg bátran egyiküket, milyen fontos lenne az egészségügyben a megelőzés, az egészséges életmód.

A megelőző orvostudomány hangsúlyozása éppúgy hasznos üzletileg, mint emberileg. A fizikai szenvedés, fájdalom, és lelki megrázkódtatás mennyiségének csökkenése, már önmagában indokolttá teszi. Igaz, hogy megvalósításához társadalmi szemléletváltás kell, az egyetemeken pedig bizonyos tantárgyak hangsúlyosabbá tétele, ám ha megvalósul, az egészségügy végre nem „betegségügy” lesz.

A gyógyszeripar napjaink egyik legnagyobb üzlete. A profitorientáltság mekkája. Nézzünk közelebbről néhány manapság divatos hatóanyagot.

Az antibiotikumok, a gyógyszeripar igazi sztárjai. Mellékhatásuknál fogva tönkreteszik a bélflórát, és újabb betegségekkel szemben még kevésbé leszünk ellenállóak. Elvétve fordul csak elő, hogy orvosunknál kapunk antibiotikum után, bélflóra helyreállítására szolgáló készítményt.

A vitaminok között megkülönböztetünk szintetikus, vagyis vegyi úton előállított, valamint organikus vitamint, melynek nagyon jó a felszívódása és hatása a szervezetben. A szintetikus vitaminok kevésbé hasznosak, és olykor meg is terhelik szervezetünket. A C-vitamin szintetikus és organikus formája között például jelentős összetételbeli különbség van. Gyógyszertárainkban, szintetikus vitamin kapható. Ez azért fordulhat elő, mert a gyógyszergyáraknak nem érdeke, hogy mi, egészségesek legyünk. Ha azok lennénk, apadna a bevételük.

Jó szokásainkhoz híven, egyetlen gyógyszergyárat sem vádolhatunk semmivel, ők csupán teszik, amit tenniük kell, amit tulajdonosaik elvárnak. Azt viszont megtehetjük, hogy saját gyárakat építünk, és -akár népi gyógymódunk felújításával egybekötve- felvásárlópiacot teremtünk magunk közt, saját gyógyszereinkre. Jelenleg, a gyógyszeripari cégek által fizetett emberek, úgynevezett orvoslátogatók működnek, hogy anyagi juttatás ellenében az ő gyógyszerük kerüljön a receptre. A szabad piac tehát meglehetősen kártékony torzulásokkal érvényesül ebben a szektorban, az anyagi érdekek előtérbe kerülése miatt.

Orvosaink többsége, végső soron állami alkalmazott. Miért ne lehetnének állami orvoslátogatók, vagy helyettük inkább képzés, amin a szakemberek folyamatosan ismerkedhetnének az új, magyar gyógyszerekkel?

Nagyon fontos lépés, hogy orvosainkat ténylegesen érdekeltté kell tenni abban, hogy egészségesek legyünk. “Az ókori Kínában az orvosokat nem azért díjazták, ha meggyógyították a betegeiket, hanem azért, ha a rájuk bízott emberek nem betegedtek meg.” (Forrás: www.egeszseg-portal.hu)

Már amit a gyógyszereinken megspórolhatnánk, abból több fizetés, és ezzel együtt több megbecsülés jutna orvosainknak, amivel párhuzamosan örökre véget érhetne a hálapénz nevű rémálom.

"A jövő orvosa nem orvosságot fog felírni, hanem felkelti páciensei érdeklődését a diéta, testkultúra iránt. Továbbá megmutatja nekik, a betegségek okát és a megelőzés módját."

Thomas Edison

Látható, hogy egy hatékony egészségügyi reformot kizárólag az emberi és üzleti érdekek szinkronba hozásával lehet megvalósítani. Jelenleg a társadalmi és gazdasági rendszer több pontján, ezen érdekek nem egyeznek, ami gyakran tarthatatlan állapotot eredményez.

Magyarország remek infrastruktúrális adottságait mi sem szemlélteti jobban, mint egy összehasonlítás Ausztriával. Masszív hegyeket kell átvágniuk hogy viszonylag egyenes, gyors autópályákat tudjanak építeni. Elismerésre méltó munka.

Mégis, Európa többi országához képest, nálunk köztudottan drága az autópálya építés. Mivel az üzemanyag egyre drágább lesz, elsődlegesen a tömegközlekedést kell fejlesztenünk. Egész jól állunk vasúttal, “csak” felújítani, fejleszteni, bővíteni, szépíteni kell. Ha a buszok szimpatikusabbak, abban az irányban is fejlődhetünk. Az Ikarus például, egy magyar autóbuszgyár; 2007-es bezárásáig a világ autóbusz piacának egyik meghatározó szereplője. Hány városban látunk ma, Magyarországon külföldi származású buszokat?

Természetesen, az autóhasználat minél magasabb szinten való tartása is alapvető feladat. Mozgásban kell maradnunk, bármi történjék is. Nehéz gazdasági helyzetekben, gyakran születtek a világ különböző pontjain, különféle nép-autók. A lehetőségekhez mérten egyszerű, ugyanakkor rendkívül korszerű, és maximálisan energiatakarékos autóra van szükségünk, magas példányszámban előállítva. Jelenleg is van hazánkban autógyártás, de a profit, az eladások haszna, természetesen kiáramlik. Országunk mindenképp adóval terheli az eladott járművet. Képzeljük el, ha mindannyian összefognánk, és elősegítenénk egy népautó megszületését, melyet később lehetőség lenne minél nagyobb darabszámban, akár szabályozható haszonnal, magunknak előállítani.

Az összefogás, létezik, évezredes vívmány, a neve állam. Az, hogy mire használjuk, csak rajtunk múlik. Az állam, az ország, mi magunk vagyunk.

Nem mellesleg, létezik ilyen autó. Minden fent említett elvárásnak megfelel, és közelebb áll a sorozatgyártáshoz mint hinnénk. Már ránézésre is meghaladja korunk technológiáját. A támogatók közt szerepel a Magyar Autóklub, miért ne szerepelhetnénk mi magunk, a Magyar Állam?

Ugyanezen csoport egy másik tervezett terméke igazán érdekes koncepció. Lényegében egy elektromos üzemű motorkerékpár, mely könnyű és bőrönd méretűre hajtható. Nem-e lehetne jól együtt használni egy kellemes, jólszervezett tömegközlekedéssel? (továbbá, vizsgáljuk meg, egy ilyen rendszer károsanyag kibocsátását...)

A közlekedéshez energia kell, ami egyre drágább. Egyes elemzések szerint, Magyarország mezőgazdasági adottságai lehetővé teszik, hogy 30 millió embert táplálékkal lássunk el. Fáradjunk fel nyári évszakban valamelyik kilátónkba, és tekintsünk a távolba. Saját szemünkkel győződhetünk meg kihasználatlan mezőgazdasági területeinkről. Jelenleg, földjeink kipihenve, megerősödve várják, hogy használjuk őket. Nagyjából 10 millióan vagyunk hazánkban, tehát marad bőven kapacitás, arra, amire kell. Üzemanyagot kell termelnünk. Nem csak nekünk kell ezt tennünk, hanem minden nemzetnek a világban, kivétel, akik meg vannak áldva bőséges kőolajkészlettel. Egy idő után persze nekik is, de addig is, egyre drágábban fogják eladni nekünk, amíg eladják egyáltalán. Tehát dolgoznunk kell, „meg kell szüntetnünk a hiányt”. A dolog egyszerűbb, mint sokan hinnénk, a dízel üzem viszonylag könnyen helyettesíthető biodízel üzemmel, igazából csak akarat kérdése. A dízel Magyarország egyik nagy lehetősége, tekintettel, hogy a hozzá szükséges, “étolaj” jellegű növények terén járatosak vagyunk, és az adottságaink megfelelőek termesztésükhöz. Az üzemanyag biztonságos, könnyen kezelhető és igen környezetbarát. Emlékszünk még a 80-as 90-es évek hatalmas napraforgó tábláira szerte az országban? Gyönyörűek voltak.

A benzin helyettesítésére szolgáló bioetanol, hazánkban szintén előállítható. “Előnyként említik azt is, hogy bioetanol nyersanyagát ásványkincsekben szegény, mezőgazdasági területeken is elő lehet állítani, így a kőolajban szegény országok (például Magyarország) importfüggősége csökkenthető, valamint a helyi munkaerő is nagyobb mértékben foglalkoztatható.” (Forrás: Wikipédia) 

Lehet jó infrastruktúránk, kellemes tömegközlekedésünk, utópiát idéző autóink, és mindehhez üzemanyagunk. 

De, el kell kezdenünk megvalósítani.

A globális piacgazdaság minden szereplőjének legfőbb célja jelenleg a profit. Igaz ez minden egyes gyártóra, kereskedőre, szolgáltatóra, vagy pénzintézetre. Legyen a termék gyógyhatású lábbeli, vagy egy üveg innivaló, a lényeg ugyanaz: minél több hasznot hozzon.

Kínában 1$-ért óránként legyárt egy fiatalkorúakat foglalkoztató gyár egy márkás lábbelit. Automatizációt, vagy még inkább emberi gyártószalag láncolatot használva, a művelet maximum néhány óra lehet. Minél kevesebbe kerül a lábbeli, annál több profitot hoz, amikor eladja a nagykereskedőnek. A nagykereskedő rengeteg útiköltséggel, munkadíjjal és persze színtiszta haszonnal megterhelve adja tovább, a kiskereskedőnek, vagy importőrnek. Kereskedő honfitársunknak, a kizárólagos import-jogok megszerzése után, lehetősége van annyi további haszonnal megterhelni a terméket, amennyit az adott piac “még épp elbír”. A 100% körüli haszonkulcs, ma magyarországon nem ritka. Az, hogy mennyi felárat bír el egy adott termék, annak árrugalmasságától függ (az üzemanyagnak például nagy az árrugalmassága, mert nagy szükség van rá).

Hazánkban, ez a jelenség, a lehető legszélsőségesebb méreteket öltötte. A nagyárúházakban holland paradicsomot árulnak, másfélszer annyiért mint a piacon az őstermelő, nyugdíjas hölgy. 600 km-el arrébb, egy másik EU tagállam ugyanolyan nevű üzletében, egyetlen mezőgazdasági termék cimkéjén szerepel csak országunk neve. A termék egyébként épp nem kapható. Végül ugyanitt, a csöves kukorica árcímkéjén megdöbbentőnek is nevezhető származási hely szerepel: “USA”.

Mennyi terület hever most nálunk teljesen kihasználatlanul, parlagon? Hányszor mondtuk el, hogy mennyire rossz helyzetben van a magyar mezőgazdaság? 

Felvásárló piac lettünk. 

Olyan termékeket vásárolunk, amelyek sokszoros haszonnal és útiköltségekkel terhelve, relatíve drágán jelennek meg piacunkon.

Minél több külföldi származású terméket helyettesítünk magyar termékkel itthon, gazdaságunk annál jobban felélénkül. A dráguló szállítási-energiaárak következtében, a túlzott mértékű import egyébként is felesleges pénzkidobás, mi több, hatalmas luxus lesz számunkra.

Az “üzleti, vagy piaci autonómia” végső soron a profit lehetősége és joga, egy adott térségnek, vagy közösségnek. Ha van miért kűzdeni, akkor ez az. Milyen csodálatos, hogy ez az első olyan kűzdelem az emberiség történelmében, amelyet békés úton, átgondoltsággal, tisztán jószándékkal, és üzleti érdekeink figyelembevételével vívhatunk meg. Ha nem tesszük, országunk, térségünk eladósodása tovább folytatódik, és görög, vagy belarusz barátaink sorsára juthatunk. Mentőcsomag (azaz további hitelfüggőség) és gáz elzárás.

A média hatalmas szerepet játszik az idegen érdekek felé való függőségünk és kiszolgáltatottságunk fenntartásában. Ez a jelenség leginkább egyoldalúságában érhető tetten, külföldi hitelek és multinacionális cégek termékei százával, sehol az igazi emberek, honfitársaink érdekei.

Léteznek nemzeti érzelmű honlapok, ám meghatározó részük meglehetősen erőszakos, vádló jellegű, így csak honfitársaink egy kisebb részéhez képesek eljutni. Nyilvánvaló, hogy ezen hazafias, gyakran területi revízionista törekvéseket a feltétlen hazaszeretet szüli, a történelem azonban más utat jelölt ki számunkra. Képzeljük el, ha jelenleg egy nagyobb Magyarország létezne, ott is külföldi hitelekből építkeznénk, és nagyobb területen tombolna a munkanélküliség… Majd ha nemzetközileg is példaértékű, erős, önálló gazdaságot hozunk létre, szomszédainkkal baráti szövetségben élve, közös jövőt teremthetünk. Ehhez előbb, végre, meg kell tanulnunk megbecsülni, és jól kihasználni azt, amink van. A jövő mindenképpen a békés megoldásoké lesz. Többször bebizonyította már a történelem, hogy egy szembenállásokon és elnyomáson alapuló rendszer nem lehet hosszútávon életképes. 

Mai modern, fejlett kommunikációval rendelkező világunkban rövid idő alatt elterjedhet egy olyan szellemiség, amely önbecsülést, hitet, és mindenek felett álló tudatosságot ad honfitársainknak. Tudatosságot, mely nélkül soha nem fogunk jobb életet élni.

Ne féljünk beszélni róla minél többet, több mindenkivel. Beszéljünk arról, hogy lehetnénk pénzügyileg és gazdaságilag sokkal önállóbb, büszke nemzet, békés, boldog, sikeres emberekkel. Beszéljünk egy olyan magyar mezőgazdaságról mely méltó múltbéli hírnevéhez, olyan egészségügyi rendszerről, amely végre valódi reformok után, elégedettségre adhat okot orvos és páciens részéről egyaránt (hamarosan kifejtésre kerülnek). Sokan érezzük legbelül, hogy mindez lehetséges, mégis, a vádaskodáson túl az elmúlt húsz évben nemigen jutottunk.

Használjuk ki az internet adta korlátlan szabadságot, terjesszünk el egy olyan új szellemiséget, amely hiten, tudatosságon, és jó szándékon alapulva mindannyiunk számára elhozhatja a Szebb Jövőt!

         A válság elmélyülésével, a legfeljettebb országok között is komoly méreteket öltött a munkanélküliség. (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_unemployment_rate)

A kormányprogramok szerte a világban munkahelyteremtésről beszélnek, ami jelen körülmények között lehetetlen. 

Az automatizációnak köszönhetően egyre kevesebbet kell dolgoznunk, csakhogy ennek nem mi magunk vagyunk a haszonélvezői. Az automatizáció ugyanis cégek kezében van, vagyis azok tulajdonosainak kezében. Ha magyarországon valaki nem dolgozik, az annyit jelent “munkanélküli”, nem pedig az automatizáció következtében jól megérdemelt pihenését tölti. Ezt a problémakört rövid távon orvosolni nem lehet, hazánk lehetősége jelen pillanatban az „emberi erőforrások” optimalizálása. Köztudott az emberi erővel, kézzel készült termékek kiváló minősége, tartóssága. Nem ritka, hogy felső kategóriába tartozó autógyárak, és egyéb luxus márkák mondanak le az automatizációról a magasabb színvonal érdekében. Ugyanez, egy relatíve olcsó munkaerővel megvalósítva, költséghatékonyságot is eredményez.

Magyarország néhány specialitása, miszerint “munkanélküli segélyt”, “kisebbségi támogatást”, és hasonló elnevezésű juttatásokat adunk honfitársainknak. Ezzel megvetést idézünk elő az egyik oldalról, és az önbecsülés hiányát, szégyenérzetet a másik oldalról.

Mindeközben a helyzetet már-már nevetségessé teszi, hogy mindezt egy olyan országban tesszük, ahol bőven van munka. Közterületeink rendezetlenek, ápolatlanok, némely környékeink az igénytelenség határát súrolják. Az utak állapota katasztrofális.

Érdekesség, hogy Angliában, néhány napos képzés után magyarok dolgoznak az idősgondozásban, otthonápolásban.

Meg kell e tán vetnünk a munkának bármilyen formáját? Esetleg szégyellnünk kéne? Az igazság az, hogy minden egyes emberre szükségünk van. A munka, természetesen, soha nem kötelező.

Egyszer egy kisebbségi asszony, két vidám leány gyermekével megszólított, hogy az akkumulátorra, ami az udvaron a rossz lécek közt hever, szükségünk van e még. Kidobásra ítélt, 10 éves ólom akkumulátor volt, hol indított, hol nem. Tájékoztattam, hogy nem kell, viheti, de megkérdeztem mire használják. Azt mondta megpróbálják felönteni valamiféle savas vízzel, valamint kitisztítani hátha jó lesz. Utánna, látván és érezvén, hogy beszélgetek vele, és mosolygok rájuk, megkérdezte: “rossz vasak nincsennek véletlenül?”

Mi oka lehetett hogy nem vallotta be mi a célja az akkumulátorral? Csak nem azért, mert szégyenkeznie kell a munka miatt amit végez? Bizonyosan a MÉH telepre vitte.

Igen, rengeteg hírt hallottunk ennek a fajta munkavégzésnek a “túlkapásairól” az elmúlt években. De, tudjuk-e mindannyian, mennyi anyag van felhalmozva az országban, házainknál, sokszor idős embereknél akiknek nem is jön rosszul a pár forint amit érte kapnak? Minden anyagra szükségünk van, és az effajta munka fontosabb mint valaha, hiszen az ujrahasznosítási folyamat elkerülhetetlen része. Melyikünk ne lett volna fém, vagy papírhulladék gyűjtésen az általános iskola keretein belül?

Mindeközben, az anyagok (például zártszelvények, vagy építőanyagok), magasabbak mint valaha.

Jó munkát kivántam nekik az akkumulátorhoz.

Sokan panaszkodnak, hogy ha valahol viszont adnak vasat, utána újra és újra jönnek emberek, és kérdezősködnek. A szervezettség hiánya.

Arra, hogy az emberi erőforrásokat mennyire nem szabad elpazarolnunk, illetve milyen fontos az egyénnek az önbecsülés, remek példa a következő:

Ausztriában egy Liezen nevű városban szemlátomást testi és szellemi komplikációkkal élő fiatalember, kultúrált eszközzel szedi a hulladékot, kéretlen faleveleket. Mosolyogva, jár-kel, köszön az embereknek, és ők örömmel visszaköszönnek neki. Dolgozik, és élvezi. 

Had élvezze nálunk is mindeki a munkáját. Tisztelnünk kell egymást, mi több, 

hinnünk kell egymásban. 

Az önbizalom, ha alázattal és szorgalommal párosul, a legjobb dolog ami létezik. Maga a Hit az, ami erőt ad, tovább visz. Hit a céljainkban. Senkitől nincs jogunk elvenni az önbizalmát, a saját magába vetett hitét, amely nélkül a cél, hiteltelenné válik. 

Mekkora jelenleg, a depressziósok aránya hazánkban? 

Minden létező dolog, ok-okozati összeffüggések eredménye.

Minden, és mindenki aki létezik, okkal és céllal van itt. 

A téma iránt érdeklődőknek tisztelettel ajánlom, Lakatos Attila Borsod megyei cigány vajdával készített interjút: http://epa.oszk.hu/00800/00804/00555/69831.html

         Az I. bejegyzésben idézett szituáció, amint egy ország nehézségekkel küzd számlái kifizetését illetően, nem egyedi eset. Az energia egyre drágább lesz, és könnyen előfordulhat, hogy egy-egy ország csak nagyon drágán, vagy egyáltalán nem akarja majd eladni nekünk. Képzeljük el, ha például arab embertársaink rájönnek, hogy olaj már nincs olyan sok, és inkább megtartják maguknak (bővebben az elméletről: http://en.wikipedia.org/wiki/Export_Land_Model). Az ő szempontjukból megérthető, és ha békés szándékkal gondolkozunk, akkor mi csak annyit mondhatunk, igazuk van (legyen bármilyen szövetségesünk is ahhoz a bizonyos véleménynyílvánításhoz).

Azt viszont, ami nekünk van, maximálisan ki kell használnunk. Vannak folyóink, ha nem is nagyesésűek (de volt hogy őseink a Tiszát alakították át igényüknek megfelelően). Van rengeteg napsütés, a legkiválóbb mezőgazdasági lehetőségeink, biomassza, geotermikus energia, és kellően sok szél. 

Ki kell építenünk egy teljesen új, komplex, megújuló energiákra épülő rendszert. 

A feladat nem reménytelen, ám cselekednünk kell. 

Üzleti szempontból, nem-e lenne jó befektetés hazánk részéről, az önállóan kibocsátott magyar forintot, szélerőmű parkok, geotermikus hőszivattyúk, esetleg napelemek és egyéb megújuló energiaforrásokba fektetni? A munka eredményeként előálló, állami tulajdonban levő készülékek, és alkatrészeik olyan értéket képviselnek már napjainkban is, amelyek biztos fedezetet nyújtva erőssé tehetik a forintot. Ha pedig egyszer országunk önállóan, vagy másokkal baráti szövetségben el tudja látni magát energiával, és ezzel párhuzamosan anyagilag is függetlenné válik, megérkezünk utópia előterébe. A kijelentés teljesen komoly, egy ilyen társadalom előtt ugyanis olyan lehetőségek nyílnak meg, amelyeket ma még elképzelni sem tudunk. Amennyiben azonban az ellátó rendszer magánkézbe kerül, vagy továbbra is külföldi hitelekből építkezünk, a függőségi helyzet továbbra is fennáll.

Abban az esetben, ha nem kezdünk bele a munkába, a következmények súlyosak lehetnek. Manapság is kiszolgáltatottak vagyunk energia szempontjából, de a jelenlegi tendenciát figyelembe véve, ez csak fokozódni fog.

Már évtizedekkel ezelőtt elérte az emberiség azt a technológiai színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy Földünk minden lakója megéljen. Csakhogy a termelés és a fogyasztás közé beékelődik egy, a természetes körülmények közt nem létező fogalom: a haszon. Mi több, a mértéktelen haszon.

Egy adott termék, annál többet hoz, minél nagyobb a “piaci értéke”: ha kevesebb van valamiből, drágábban lehet eladni. Olyan érdekek irányítják globális társadalmunk piaci viszonyait, melyek szemében szó sincs humanitásról, együttérzésről. Ennek a jelenségnek lettünk áldozatául mi magyarok, és több nemzet itt Európában is, nem is beszélve a világ elmaradottabb régióiról. Ezért van az, hogy több mint 1 milliárd ember éhezik, hiába jutna mindenkinek, egy folyamatos, szükségtelenül kiélezett versenybe vagyunk kényszerítve az előállított javakért. Sajnos be kell látnunk, még messze vagyunk attól, hogy ezt világszinten orvosoljuk, hazánkban azonban olyan lehetőség előtt állunk, melyet, ha megragadunk „emelt fővel” mutathatunk példát szomszédainknak, de akár az egész világnak.

Mit is jelent valójában a szegénység? Milyen viszonyban áll egy ország pénzkészlete, és a benne fellelhető anyagi javak? Mint már az első bejegyzésben tárgyaltuk, a pénz valójában egy „közvetítő közeg” mely a kereskedelmet könnyíti meg, hogy ne kelljen egy az egyben elcserélni az anyagi javakat. Ha pénz nem létezne, mi magyarok, annyira lehetnénk jómódúak, amennyi táplálékot, járművet, energiát, vagy bármely terméket előállítanánk magunknak. Azokból egymás közt és más országokkal cserélhetnénk, amire épp igény van. Ebben az esetben gazdagságunk végső soron földjeink termékenységén, találékonyságunkon, és szorgalmunkon múlna. Ahogy az anyagi javaknak, a pénznek is van „mennyisége. Az inflációt alapvetően az okozza, hogy egyre több pénz van forgalomban, amivel nem nő egyenes (vagy ahhoz közeli) arányban a létező anyagi javak mennyisége.

Hazánkban jelenleg hiány van bizonyos anyagi javakból, ez a jelenség a szegénység legfőbb oka. Amiből nincs elég, azt importáljuk. A teljesség igénye nélkül járműveket, irreális módon mezőgazdasági termékeket, valamint hatalmas mennyiségű energiát, amely mint tudjuk, napjaink meghatározó értéke. Importáljuk továbbá magát a pénzt, külföldről érkező hitelek formájában. Mindeközben, a viszonylagos hiány miatt, immáron nagyobb a drágaság, mint a szomszédos Ausztriában, miközben a bérek, az ottaninak töredékei. 

Megtehetné hazánk, hogy állami beruházásait az I. bejegyzésben tárgyalt módon fedezi, továbbá állampolgárai részére is képes lenne stabil, forint alapú hitelt nyújtani, saját kezébe véve a teljes pénzügyi rendszerét.

Ami a legfontosabb azonban: 

Dolgoznunk kell.

Meg kell szüntetnünk a viszonylagos hiányt. 

Minél több terméket, vagy szolgáltatást tudunk előállítani és kivitelezni nemzeti összefogással, saját magunk részére, annál jobb lesz az életünk. Bőséget, munkahelyet, és megélhetést teremthetünk.

A jövő gazdasági rendszere annál erősebb lesz, minél inkább független, és önálló. Ez természetesen egyáltalán nem zárja ki a szomszédainkkal, vagy bármiféle unióval való gazdasági együttműködést. Nem mindegy azonban, hogy együttműködéseink során előnyös, vagy hátrányos üzleteket kötünk. Globális piacgazdaságban élünk, melyben mindennek az értékét, még a pénzét is, a kereslet és a kínálat határozza meg. Alapvetően fontos, hogy olyan üzleteket kössünk a világgal, melyek hazánk érdekeit képviselik, nem pedig azok rovására mennek. Egész egyszerűen, létezik jó és rossz üzlet.

Itt az ideje jó üzleteket kötnünk, amelyekkel minden résztvevő fél, tehát hazánk is, jól jár. Olyan gazdasági lépéseket kell tennünk, amelyek végre, a saját érdekeinket képviselik. Lelkes hazafiak, kisebbségben élők, hazai befektetők, kétkezi munkások, valamint gyermekeink érdekeit egyaránt. 

A folytatásban, részleteiben vizsgáljuk lehetőségeinket, hazánk önállóságát tartva szem előtt, olyan gazdasági és társadalmi összefüggések segítségével, melyek ismerete minden honfitársunk számára hasznos.

         A közelmúlt világában a legnagyobb érték az információ volt. Szokták is a társadalmat, az “információs társadalom” jelzővel illetni. Információ kell mindenhez, bankbetétekhez, vagy épp egészségünkhöz. A feladatot sikeresen megoldottunk, a mobiltelefonok és az internet nyújtotta lehetőségek sora áll rendelkezésre. 

Mostantól globális társadalmunkban, tehát hazánkban is, az információ mellett, az energia képviseli a meghatározó értéket.

Gyakran védik a kapitalizmust, a fejlődést ösztönző hatásával. Ez az érvelés helytálló, csakhogy mindig korábbi, vagy egyéb, “konkurens” társadalmi rendszerekkel vetik össze. A folyamatos fejlődést ugyanakkor nem csak a rendszer jelenlegi formájában lehet megvalósítani. Sőt, amint látni fogjuk, az út, amin eddig haladtunk, a továbbiakban járhatatlan.

A piacgazdaság, mint minden társadalmi, gazdasági rendszer, az anyagi javak (ingatlanok, termékek) elosztását hivatott szabályozni. Van is mit elosztani, hiszen a 20 évvel ezelőtti szinthez képest is mesébe illően fejlettek vagyunk. Gondoljunk csak az automatizációs eljárásainkra, informatikai rendszereinkre vagy a közlekedéstechnológia rohamos elterjedésére. Hányan közülünk vágyakoztak még nem is olyan rég “nyugati autóra”?

A fejlődés viszont fizikai szempontból nincs “ingyen”. Van ugyanis a fejlődés és a fizika között egy rendkívül szoros kapcsolat. Az emberi társadalom fejlődése eddig, rohamos energiabevitel-növekedést kívánt meg. Az egyszerűség kedvéért, teljesen nyilvánvaló, hogy országunk több üzemanyagot, és áramot fogyaszt, mint 1990-ben. Több és gyorsabb autó, több és gyorsabb mikroprocesszor. 

Ezek után következzen egy igazi közhely: rohamosan drágul az energia. Érezzük minden tankoláskor, az utcákon pedig édesanyák, és nagymamák beszélnek arról, hogy ismét több lett a számla. 

A történelem során az emberiség fejlődése alapvetően az energia felhasználással köthető össze. Amikor megtanultunk a tűzzel bánni, északi vidékeken, vagy hideg telekkel rendelkező, kontinentális éghajlatokon is megtelepedhettünk. Szeretett hazánkban, telente a tűz melege nélkül, bizonyosan nagyon nagy gondban lettek volna honfoglaló őseink. Azokat az anyagokat, melyeket akkoriban tüzelésre lehetett használni, összefoglalóan biomasszának nevezzük. Beletartozik minden energetikailag hasznosítható növény, termés, melléktermék, növényi és állati hulladék. (Wikipedia nyomán: http://hu.wikipedia.org/wiki/Biomassza) Ha úgy tetszik fenntartható energiaforrás, ha betartjuk azt, hogy mindig csak annyit veszünk ki a természet rendszeréből, amennyivel hosszú távon nem csökkentjük a teljes állományt. Sőt, az így kibocsátott Co2 mennyisége a természet által könnyedén feldolgozható. 

1780-ban Lavoisier felfedezte a szenet. Ezzel az akkori emberiség hatalmas mennyiségű új energiaforráshoz jutott. Az iparosodás kezdetén felfedeztük az energiafelhasználás új módját is, a “tűzzel hajtott” gépeket. Legyen a kifejezés bármilyen szokatlan, hűen tükrözi az eljárás lényegét. Megtanultuk mozgási energiává alakítani a tűz melegét. Ugyanakkor, a szén felhasználásával le is tértünk a “fenntartható pályáról”. Először is a szén, emberi léptékkel mérve, nem megújuló. Másodszor pedig, a kibocsátott Co2 mennyiség nagyságrendekkel nagyobb, mint a biomassza esetében. A Co2 mennyiséget pedig, ha tetszik, ha nem, nem lehet a végtelenségig növelni. 

A következő fordulat a kőolaj felfedezése, amely végképp, és teljes mértékben átrendezte világunk gazdasági lehetőségeit. A belső égésű motorok megjelenésével és rohamos elterjedésével ez a folyamat napjainkban teljesedett ki, és legtöbbször globalizáció néven emlegetjük. 

A 90-es és 2000-es évek első felében gyakran elhangzott a TV híradóban, hogy a gazdaság teljesítménye, hol és hány százalékos növekedést ért el. Ehhez természetesen folyamatosan növekvő energia bevitelre is szükség volt. Az összefüggés annyira létező, hogy a tudósok, rendszeresen igyekeztek minél pontosabban megjósolni, hogy egy adott időpontra (mondjuk 2010-re) mennyivel fog nőni az emberiség energiaszükséglete (http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5b/World_energy_use_projections.png).

Az egyes energiaforrások kitermelése, egy “dombszerű” görbével írható le. A kitermelés kezdetén, kis mennyiséggel indul, miután igyekeznek egyre többet, és többet a felszínre hozni. Természetesen a mennyiséget nem lehet a végtelenségig növelni, ezért a kitermelést leíró görbének, valahol keletkezik egy csúcspontja. Példaként, az olaj kitermelésének is ilyen képet mutat a görbéje (Google keresőkulcs: „Hubbert-curve”). 

Mégsem hallunk sehonnan olyan híreket, hogy -példánknál maradva- az olaj elfogyott. Nem is fogyott el, és még egy ideig nem is fog. Egy nagyon fontos tényt azonban mindannyiunknak meg kell érteni. Az energiaforrásoknak nem kell teljesen kimerülnie ahhoz, hogy a jelenlegi rendszer instabillá váljon, elég, ha a folyamatos növekedés igényének nem tudunk eleget tenni. 

A piacgazdaság jelenlegi formája, nem csak, hogy biztosítja a fejlődést, hanem egyenesen működésének feltétele az. Ahhoz viszont, hogy fejlődésünk ebben az irányban folytatódjon tovább, egyre több energiára van szükség. A végtelenségig több és több energia pedig nincs. Van még, de ahelyett hogy egyre több lenne, egyre kevesebb lesz.

Ezért, az energia jelenlegi formája soha többé nem lesz olcsóbb, mert “viszonylagos hiány” alakult ki belőle. 

Nagy tisztelettel említeném, Végh László, Szám Dorottya, és Hetesi Zsolt nevét. A Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport, melynek mind tagjai, -többek között- a felkészülés fontosságát hangsúlyozza. Könyvük címe és rövid ismertetője:

“Utolsó kísérlet - Híradás a föld állapotáról

Ez a könyv a világválság emberi és anyagi hátteréről, az összeomlással fenyegető átmenet várható lefolyásáról és a felkészülés lehetőségeiről szól. Előrebocsátanánk, a Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jövőben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor lehet számottevő esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jövőre.” 

Kutatócsoportjuk eredményei kimagasló figyelmet érdemelnének. A téma iránt bővebben érdeklődőknek, ajánlott a teljes mű elolvasása, illetve weboldaluk (www.ffek.hu) tanulmányozása. 

A következőkben kialakítunk egy tervet, amely az előző bejegyzésben tárgyalt monetáris felségjogunk alkalmazásával, lehetőséget teremt importfüggőségünk mérséklésére, hazánk gazdaságának felélénkítésére, egyúttal a munkanélküliség minimalizálására.

Általánosságban elmondható, hogy Földünk népessége egyre feszültebb. Konfliktushelyzetek éleződnek ki sorra, olykor halálos áldozatokkal. Hallottunk hajók megtámadásáról, terrorcselekményekről, és fellángoló háborúkról. A következő egy olyan szituáció, amelyhez hasonlóban már hazánk is volt közvetve érintett: 

"Elkezdődött: Oroszország elzárta a gázt Belarusz felé

Napokon belül csődbe juthat az ország

Anton Bendarzsevszkij

2010. június 21., hétfő

Magyar idő szerint reggel nyolckor a Gazprom 15%-al csökkentette a gázszállítmányokat Belarusz felé. A konfliktus június 15-én robbant ki, amikor az orosz elnök, Dmitrij Medvegyev keményebb fellépést hirdetett Belarusz ellen, amiért az nem fizette ki a tartozását az orosz gázóriásnak. Másnap a Gazprom hivatalos levelet küldött a belaruz félnek, amelyben 5 nap haladékot adott. Ezt Lukasenko nem fogadta el, így a határidő lejártával a Gazprom valóban beváltotta a fenyegetéseit. A Gazprom további korlátozásokat helyezett kilátásba, Belarusz pedig az európai tranzit elzárásával fenyeget. Amennyiben az oroszok tényleg elzárják a csapokat, úgy Belarusz gazdasága néhány nap alatt a csőd szélére kerülhet, további gondokat okozva az amúgy is súlyos gazdasági helyzetben lévő országnak.(...) A 2009 decemberében – 2010 januárjában kirobbanó orosz-belarusz kőolajkonfliktus is Belarusz teljes diplomáciai vereségével végződött." (Forrás: http://kitekinto.hu/europa/2010/06/21/elkezddott_oroszorszag_elzarta_a_gazt_belarusz_fele/)

Az emberi civillizáció hajnalán, még nem létezett a pénz fogalma sem. Cserekereskedelem folyt, és végsősoron folyik ma is, csupán létezik egy praktikus közvetítő közeg, amely megkönnyíti a dolgunkat.

Képzeljük el, hogy a cserekereskedelem fénykorában, valaki magasabb életszínvonalra törekedett. Pénz nem létezett, de ha hősünk többet dolgozott és termelt, el tudta cserélni olyan dolgokra amire szüksége volt. Ha a “piac” minden szereplője jól teljesített, akkor ők, mint közösség bővelkedtek, az anyagi javak pedig akadálytalanul áramolhattak.

Hogy lehet az, hogy a fejlett pénzügyi rendszer megakadályoz bennünket abban, hogy ugyanezt megvalósítsuk? 

Definíció:

“A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. 

A kapitalista, tőkés gazdaságok meghatározó eleme a tőke. E gazdaságok növekedését a tőke felhalmozódások és a bankok hitelei biztosítják, amelyek a gazdaság megtakarításainak összegyűjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket. 

A kapitalizmus feltételezi a piaci mechanizmus működését, ahol a magántulajdonban lévő termelési tényezőket és a megtermelt javakat a kereslet és a kínálat alakulása szerint cserélik el.” (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kapitalizmus) 

Egy olyan Európában, ahol egy turisztikai szempontból előkelő pozíciót elfoglaló, és stabilnak hitt mediterrán ország eladósodik, mindenképpen meg kell állnunk egy pillanatra, hogy jobban szétnézzünk. Ha keresünk egy minél átfogóbb felsorolást az egyes országok tartozásairól, azt láthatjuk, hogy mindenki tartozik valakinek. Egy olyan ország sincs a térképen, akik ne lennének költségvetési mínuszban. Azt várnánk, valamelyik nagyhatalom, vagy valamelyik fejlett ország az, akinek mindannyian tartozunk, de nem így van. Az USA adósság állománya például meglepően nagy. (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_external_debt)

A tartozások akkor keletkeznek, amikor valamely országok, vagy tágabb értelemben azok polgárai, hitelt vesznek fel. A hiteleket bankok adják részükre (fenti definíció), mely bankok végsősoron magánkézben vannak, és közös szálban futnak össze.

Ezen tényekből kifolyólag számos összeesküvéselmélet született, azonban mi, kedves honfitársaim, nem vádolhatunk senkit, semmivel. Adódik viszont egy nagyon fontos kérdés: Miért kell egyáltalán külföldi hiteleket felvennünk, amikor a monetáris felségjog lényege, hogy országunk saját magának bocsáthat ki pénzt, melyet nem terhelnek kamatok, és mégcsak törleszteni sem kell?

Had idézzek őseinktől, a forradalmi 12 pontból: 

“Mit kiván a magyar nemzet.

(...)

9. Nemzeti Bank.” 

Egyszerű, rövid tömör: Nemzeti. Vajon miért kérték? Mikor elmentünk a szokásos március 15.-ei ünnepségre, az elmúlt 20 évben, hányszor gondolkodtunk el azon, hogy amiért őseink kűzdöttek abból mi áll ma és mi nem?

Az az ország, amelyik nem rendelkezik monetáris felségjogával akár törvény, vagy külső nyomás hatására, szabad ország minden szempontból?

A pénzt hazánknak, előre meghatározott célú állami befektetésre kell kibocsájtani. Nagy tisztelettel idézek Dr. Drábik János, jogász, újságíró és publicista, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezető programszerkesztője szavaiból: “Az ilyen pénzkibocsátás azért nem okoz inflációt, mert a projektek végén előálló kapacitásnövekedés, a megépülő új objektumok, a létrejövő többlettermékek és új szolgáltatások értéke fedezi a kibocsátott pénzt. Ez egyébként japán találmány, így építették újjá a földrengéssel elpusztított Tokiót 1924-ben, de 1997-ben is alkalmazták, amikor a tokiói ingatlanpiac összeomlott. A németek kétszer is alkalmazták, emellett de Gaulle és Roosevelt a New Deal idején fordult ehhez a módszerhez. Kínában a néhai Teng Hsziao-ping óta működik így a gazdaság. A módszer multiplikátor hatása az, hogy százezrek válnak segélyezettből adófizetőkké, megugrik az állam jövedelme, több pénz lesz szociális feladatokra is.”

A piacgazdaság ár-érték arány összefüggésével, a forint annyira erős a tőzsdén, amennyi értéket képvisel valójában.

Tömören összefoglalva: Lehet sok pénzünk, ha értéket állítunk fel mögé. Azaz, 

lehetünk jómódú, fejlett ország, ha megdolgozunk érte. 

A téma iránt bővebben érdeklődőknek ajánlott Drábik János: A pénzoligarchia és a központi bankok című írása. (http://mek.niif.hu/01500/01560/html/03.htm#18)

Tisztelt magyar honfitársak, kisebbségben élők, szomszédaink, embertársaink bárhol a Földön! 

Világunk, társadalmunk hatalmas változáson megy keresztül. Mindaz amit évtizedek alatt elértünk, és mára természetessé vált, most meginogni látszik. Sokan beszélnek gazdasági világválságról, fellépő erőforrás hiányokról, súlyos társadalmi egyenlőtlenségekről, és nagymértékű környezeti, természeti változásokról, melyeket talán mi magunk idéztünk elő. 

2007-ben az éhezők száma 870 millió fő körül volt, 2010-ben 1 milliárdnál is több. 

“A felnőtt földlakók 2 százaléka birtokolja a világon fellelhető javak több mint felét.” (A World Institute for Development Economics Research elnevezésű ENSZ-intézmény kutatásaiból) 

Ahhoz hogy megértsük, mindez hogyan lehetséges egy modern, pénzügyi világban, alapjaiban kell tanulmányoznunk gazdasági, szociális, és egészségügyi rendszerünk mellett, a fizika alapvető összefüggéseit is. Képletekre nem lesz szükség, képzelőerőnkre, és mindenek felett álló optimizmusunkra annál inkább. Gyakran szerepelnek majd idézetek külső hivatkozásokkal, melyek lehetőséget adnak a téma iránt bővebben érdeklődőknek, az egyes elméletek, és összefüggések részletesebb megismerésére. 

Kellemes utazást!