A válság elmélyülésével, a legfeljettebb országok között is komoly méreteket öltött a munkanélküliség. (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_unemployment_rate)
A kormányprogramok szerte a világban munkahelyteremtésről beszélnek, ami jelen körülmények között lehetetlen.
Az automatizációnak köszönhetően egyre kevesebbet kell dolgoznunk, csakhogy ennek nem mi magunk vagyunk a haszonélvezői. Az automatizáció ugyanis cégek kezében van, vagyis azok tulajdonosainak kezében. Ha magyarországon valaki nem dolgozik, az annyit jelent “munkanélküli”, nem pedig az automatizáció következtében jól megérdemelt pihenését tölti. Ezt a problémakört rövid távon orvosolni nem lehet, hazánk lehetősége jelen pillanatban az „emberi erőforrások” optimalizálása. Köztudott az emberi erővel, kézzel készült termékek kiváló minősége, tartóssága. Nem ritka, hogy felső kategóriába tartozó autógyárak, és egyéb luxus márkák mondanak le az automatizációról a magasabb színvonal érdekében. Ugyanez, egy relatíve olcsó munkaerővel megvalósítva, költséghatékonyságot is eredményez.
Magyarország néhány specialitása, miszerint “munkanélküli segélyt”, “kisebbségi támogatást”, és hasonló elnevezésű juttatásokat adunk honfitársainknak. Ezzel megvetést idézünk elő az egyik oldalról, és az önbecsülés hiányát, szégyenérzetet a másik oldalról.
Mindeközben a helyzetet már-már nevetségessé teszi, hogy mindezt egy olyan országban tesszük, ahol bőven van munka. Közterületeink rendezetlenek, ápolatlanok, némely környékeink az igénytelenség határát súrolják. Az utak állapota katasztrofális.
Érdekesség, hogy Angliában, néhány napos képzés után magyarok dolgoznak az idősgondozásban, otthonápolásban.
Meg kell e tán vetnünk a munkának bármilyen formáját? Esetleg szégyellnünk kéne? Az igazság az, hogy minden egyes emberre szükségünk van. A munka, természetesen, soha nem kötelező.
Egyszer egy kisebbségi asszony, két vidám leány gyermekével megszólított, hogy az akkumulátorra, ami az udvaron a rossz lécek közt hever, szükségünk van e még. Kidobásra ítélt, 10 éves ólom akkumulátor volt, hol indított, hol nem. Tájékoztattam, hogy nem kell, viheti, de megkérdeztem mire használják. Azt mondta megpróbálják felönteni valamiféle savas vízzel, valamint kitisztítani hátha jó lesz. Utánna, látván és érezvén, hogy beszélgetek vele, és mosolygok rájuk, megkérdezte: “rossz vasak nincsennek véletlenül?”
Mi oka lehetett hogy nem vallotta be mi a célja az akkumulátorral? Csak nem azért, mert szégyenkeznie kell a munka miatt amit végez? Bizonyosan a MÉH telepre vitte.
Igen, rengeteg hírt hallottunk ennek a fajta munkavégzésnek a “túlkapásairól” az elmúlt években. De, tudjuk-e mindannyian, mennyi anyag van felhalmozva az országban, házainknál, sokszor idős embereknél akiknek nem is jön rosszul a pár forint amit érte kapnak? Minden anyagra szükségünk van, és az effajta munka fontosabb mint valaha, hiszen az ujrahasznosítási folyamat elkerülhetetlen része. Melyikünk ne lett volna fém, vagy papírhulladék gyűjtésen az általános iskola keretein belül?
Mindeközben, az anyagok (például zártszelvények, vagy építőanyagok), magasabbak mint valaha.
Jó munkát kivántam nekik az akkumulátorhoz.
Sokan panaszkodnak, hogy ha valahol viszont adnak vasat, utána újra és újra jönnek emberek, és kérdezősködnek. A szervezettség hiánya.
Arra, hogy az emberi erőforrásokat mennyire nem szabad elpazarolnunk, illetve milyen fontos az egyénnek az önbecsülés, remek példa a következő:
Ausztriában egy Liezen nevű városban szemlátomást testi és szellemi komplikációkkal élő fiatalember, kultúrált eszközzel szedi a hulladékot, kéretlen faleveleket. Mosolyogva, jár-kel, köszön az embereknek, és ők örömmel visszaköszönnek neki. Dolgozik, és élvezi.
Had élvezze nálunk is mindeki a munkáját. Tisztelnünk kell egymást, mi több,
hinnünk kell egymásban.
Az önbizalom, ha alázattal és szorgalommal párosul, a legjobb dolog ami létezik. Maga a Hit az, ami erőt ad, tovább visz. Hit a céljainkban. Senkitől nincs jogunk elvenni az önbizalmát, a saját magába vetett hitét, amely nélkül a cél, hiteltelenné válik.
Mekkora jelenleg, a depressziósok aránya hazánkban?
Minden létező dolog, ok-okozati összeffüggések eredménye.
Minden, és mindenki aki létezik, okkal és céllal van itt.
A téma iránt érdeklődőknek tisztelettel ajánlom, Lakatos Attila Borsod megyei cigány vajdával készített interjút: http://epa.oszk.hu/00800/00804/00555/69831.html
